Rossz ember vagyok azért, mert nem akarok gyereket?

25 éves férfi vagyok, van egy 2 éves húgom, amég nem volt, szerettem volna gyereket, amióta van ez nagyon megváltozott. Egyszerűen nem tudok pozitívan gondolkodni a gyerek témában. A barátnőm el is hagyott ez miatt nem rég, mert ő már nagyon szeretett volna.

Köszönöm, ha valaki elolvassa azt megjobban, ha tud valami tanácsot adni, bár ebben nem tudom, lehet e. Én nyugodt természet vagyok, de sokszor le kell vezetnem a feszkót, ezért sokat tornázok edzek, hogy teljesen nyugodt tudjak lenni. De amikor sokáig tépik az idegeimet, akkor sajnos meg tudom rángatni a szeretteimet. A kistesom egy nagyon nyűgös gyerek. Én még ennyire nyűgös gyereket sosem láttam. 16 órából amit fent van abból 15 öt végig sírná, végig hisztizné stb. Persze több mint fele csak ilyen kamuhiszti. De ez engem annyira idegesít, hogy nem akarok vele kettesben lenni, ha ott vagyok velük, nem is szeretek átmenni hozzájuk, mert idegesít a nonsztop cirkusz, ha játszik vele az ember dobalkozik, csapkod, tör zúz. Amúgy értelmes, de bosszantó tulajdonságai vannak és ami rátesz, hogy látom rajta, hogy direkt csinálja.1 ember ha van vele, azt szarrá nyúzza, idegileg teljesen kicsinálja, ha 2 ember van dettó, ha 3 szintén, ha 5 akkor 5öt. Egyetlen egy esetben van el, ha telefont kap. Én sajnos amikor egyedül voltam vele volt rá példa, hogy megrángattam, tudom rossz ember vagyok, nem való nekem gyerek azt is tudom, pont ezért nem akarok. De miért tartanak az miatt rossz embernek, mert nem akarok gyereket? Miért nem lehet megérteni, hogy nem tudok nyugodt lenni egy kisgyerek közelében, szeretem a gyerekeket eljátszok velük, persze amelyik nem haragit, de sajátot nem akarok, az nem olyan dolog, hogy csináljuk meg, ozt majd lesz valami. Tudom rossz gondolkodás így és őszinte tisztelet kijár minden egyes anyukának, aki gyereket vállalt, de én ennek a páromat sosem akarnám kitenni. Eleve szülés után jelentkezhet a depresszió, anyám is volt, én sajnáltam őt, rátesz egy olyan gyerek, aki mindenre kényes, aludni is sokszor nem akar, csak sok dolgot nem tudok, mert nem látom, nem lakok velük, de alváshiány, aztán legyen türelmes és még szeressen is. Számomra ez túl sok. Én ilyennel nem tudok megbirkózni és nem is akarok. Mert ha olyan gyerkőc lenne, mint az unokatestvérem volt, hogy elvan, nyugodt, nem hisztizik, jó nem azt mondom, hogy ha fáj valami vaj mit tudom én akkor ne sírjon, mert az érthető, lehet vele játszani meg minden, akkor úgy oké, de sajnos nincs garancia rá. Olyan nagy baj, hogy nem akarok idegroncs lenni? És nem akarom, hogy a következő párom is az legyen? Csomó kapcsolat megy szét a gyerek miatt és én ezt nagyon sajnálom, mert megértem mindkét félt. És én ezt el akarom kerülni. Rossz ember vagyok ez miatt? Ha az agresszió miatt tartotok annak, azt igen elfogadom, dolgozok ellene, de tegye a szívére a kezét bárki aki ezt olvassa és mondja azt, hogy végtelen türelme van és sose tudják kihozni a sodrából.