Mit tegyek, hogy ne alakuljon ki alkoholizmus?

Nem csinálod. Fura dolog ez, mert fizikai függés nélkül is elég könnyen hatalmába kerít a gombnyomásra érkező stabil dopaminadag. Húzd az időt vele, még most nem annyira kellemetlen. Próbáld az árát fejedelmi vacsikba vagy csemegékbe fordítani, és esetleg vezess be olyan tevékenységeket helyettesítőnek, amiket együtt is lehetne csinálni, és az, hogy nálad csomó ilyen rutinszerű, jelentősen megnövelné a veled töltött minőségi idő, hogy is mondjam, függőséget okozó voltát... Vagyis eggyel-kettővel stabilabb társ leszel, ha ezekre "szoksz rá". Olyanokra gondolok, hogy edzed magad romantikus mozik végignézésére, kirándulsz szokatlan helyekre, beülsz valami random étterembe, betévedsz a könyvtárba mélázni... És mindezek közben persze kicsit keresni is az alkalmat azzal a lánnyal szóba elegyedni, akivel az imént találkozott a tekintetetek, tudod, élet történik végig.

A kis iszogatós kitérőid átmenetileg a viszonylag felhőtlen, kellemes lelki állapot felé billentik a mérleget, ami aztán két ilyen közt úgy billen, hogy egyensúlyközeli átlag jön össze, tehát kicsit mindig rosszabb, mintha nem csinálnád. A legfőbb hozadéka, hogy ennyivel kisebb a toleranciád a nehézségekre is, viszont a megoldás egyik fele, hogy növeld a feladataid súlyát, hogy amikor az a lelkület átadja helyét az egyensúlynak, akkor minden segédeszköz nélkül szép dopaminadag keletkezhessen naturálisan. Nem ringatnálak abba a tévedésbe, hogy lesz olyan kellemes és kvázi ingyenes, mint pár laza vodka shot, viszont ha kitanul a tested az alkoholfogyasztásból, akkor sokkal-sokkal kevesebb dopamin tud hasonló hatást okozni, tehát végül körbeér ez. Most hackeled a természetadta önjutalmazó kört, csettintésre jutalmazol amikor sok van, és olyan adagban, ami nagyon megnövelte a dopamin-toleranciát. Megtöbbszöröződött a receptorszám, és idő, mire visszaáll normálra. Egyelőre viszonylag könnyen megúszod a kezdeti kattogásokat. Ha folytatod, akkor senki se tud semmit ígérni, vélhetően gyakrabban "kell" több majd hosszabb távon. Legyél tudatos erre, és próbáld észben tartani, hogy ez a mechanizmus így működik! Egészen nyugodtan menj végig pár ivós körön megfigyelő módban, szinte jegyzetelve fejben, hogy mi is történhet a valóságban, és mik az ehhez kapcsolódó tényleges tapasztalataid! Hamar hozzászoksz a tudatossághoz így, és klasszisokkal tárgyilagosabban állsz kismillió más dologhoz is, ezzel könnyebben felleled a problémáid valódi magjait, nyugodtabban szembenézel kellemetlen gondolatokkal, megoldásokat gyártasz és véghez is viszed őket, jelentősen lecsökkentve az ilyesfajta tudattalan pótcselekvések körét.

Gondolom azért is iszol, mert ízlik. Ha alkoholista lennél, akkor a legolcsóbb moslékot keresnéd, csak hogy legyen elég ital...

Ha nem innál, nem éreznéd jól magadat?

Én sajnos nem. Még utána is szorongok.

Ennyinél többet ne igyál és akkor rendben lesz. A rövidet inkább cseréld egy másik sörre, mert több folyadék.

Először érdemes egy tesztet végezni:

legközelebb, amikor inni akarsz, HELYETTE indíts el egy hetet.

Ez alatt a hét alatt egyetlen kortyot se igyál.

Ha ez sikerül, és közben nem kerülsz félőrült állapotba az elvonás miatt, akkor nem vagy függő.

Ha nem jön össze, vagy pedig meg se próbálod, akkor MÁR MOST függő vagy!

Igen, meg annyit iszik az ember, amennyit bír, többet sose, érthető...

Játszhatsz ezzel úgy is, hogy egy-egy napokat halasztasz úgy, hogy nem is viszel haza semmi innivalót. Az időt csomó mással eltöltheted. Kipihenten a halogatott dolgok lefaragásával, fizikai fáradtan érdekes és informatív videók zabálásával minimum, de inkább alkotással, tervezéssel, számítással (nem a szó szappanoperai értelmében), szellemi fáradtan pedig mezei mosogatás-takarítás-mosás, edzés, műhelykedés, udvarrendezés ha van, igazából nem egy nehéz dolog kiötölni. Egy nap halasztás a meló.

Ha gyakorlod, könnyebb lesz, és egyébként se igazán nehéz. Tudsz rá következtetni, hogy a #6 által javasolt "egyhetezés" eredménye mennyire lesz kedvedre, és egyben cél is lehet, ha nem tűnik vészesnek.

Jegyezd fel a dátumot, mert ha egy-két hónap törekedés nem vezet eredményre, akkor igencsak rég beléptél a külső segítség kérésének "korszakába", és hát várunk és drukkolunk, a segítség elérhető.

Fogadd el magad, hogy alkoholista vagy. A függő hajlam már rég benned van. Alkohol, drog, szex, szerencsejáték, kaja, csoki. Minden ha lehetne mértéktelenűl? Minden, ami élvezetet ad, ha lehetne, akkor folyamatosan akarnád? Függő hajlam. Könyveld el magad magadban és mond ki, hogy "alkoholista vagyok". Elég, ha Isten halja és kérj tőle segítséget. Istentől.

Persze majd megoldod magad ezt is. Ismerem a fajtánkat. Ugyanez vagyok. Csak én letérdeltem és kértem az Urat, hogy mentsen fel e teher alól mert így meg kell ölnöm magam, nincs más út. De Isten megmutatta, hogy van más út. Jézus az egyetlen járható út SZÁMOMRA.

Ha hajlamod van a függőségre (azaz már megvan benned a menekülési kényszer a magány, önmagad, az életed, stb. elől), akkor csak annyit tehetsz, hogy nem iszol alkoholt, illetve megoldod a problémádat, ami miatt innod "kell". Ez a lelki probléma sajonos nem nyilvánvaló szokott lenni, hanem olyasmi, amit még nem értesz. Ha magadtól képtelen vagy nem inni, akkor segítség kell, mert elég rossz lesz, amikor 20 év múlva fogod fel, hogy na jó hát mindent megpróbáltam, most már segítség kéne.

márc. 22. 12:58

A legtöbb alkoholista nem kerül félőrült állapotba, ha egy előre elhatározott hétre meg kell mutatnia, hogy "meglenne nélküle". Két héten túl szokott nyilvánvalóbb lenni, hogy nem bírják a tartós józanságot, ezért is szokás szárazhónapot tartani, nem szárazhetet.