Mi a baj velem? Mit kéne tennem hogy magányosfarkasként közvetlen emberi kapcsolatok nélkül kereshessek stabil pénzt? Hogyan találhatnám meg mi érdekel? Mire van még lehetőségem?

Üdvözlet minden olvasónak!

Próbáltam a lehető legtömörebben megfogalmazni a lényeget...de csak így sikerült:

36 éves fehér magyar férfi vagyok. Szüleimmel (és hugaim macskáival, akiket a nyakunkba hagytak) élek, de csak apám keresőképes. Sosem volt kapcsolatom és barátokkal sem rendelkezem. Sosem voltak érzelmi kötelékeim, csak "kötelességeim", melyeket már nem akarok elismerni! Anyám szigorúan,de tisztességre nevelt minket amíg le nem rokkant. S bár hugaim haveri segítséggel fiatalon kiszöktek a családifészekből, én naívan maradtam hogy segíthessek anyámnak. Eddig (anyagilag) esélyem sem volt hogy én is kiköltözzek. Labilis egészségem miatt sosem tudtam fizikai munkát tartósan végezni, s mostanra annyira csökkent az állóképességem hogy 2-3 műszak (munkanap) után már nem tudom teljesíteni az elvárásokat, több nap szünet kell. Mentálisan jól fejlett, intelligens és tanulékony embernek számítottam, azonban az anyagi korlátok és a mai napig is fennálló feszült, frusztráló családi hátterem és elvárások mellett minden igyekezetem ellenére gimnázium 11 osztály után nem sikerült tovább haladnom. A vizsgaidőszakokra (kisiskolás korom óta évről-évre rosszabbodva) teljesen kibuktam idegileg. Minden emberi hang és mozgás zavart magam körül. Nem tudtam koncentrálni annyira sem, hogy még a legegyszerűbb kérdéseket is lassan vagy egyáltalán nem fogtam fel, kihagyott a memóriám. Csak a problémák jártak a fejemben. Hiába voltam a tanévek legtöbbrészében közel eminens, ha a bizonyítás idejére agyronccsá váltam. A betegségeim miatt többször voltam magántanuló, (viszont például volt olyan tanár aki be akarta bebizonyítani nekem hogy nemfogok gimnáziumot végezni azzal, hogy onnantól nem írt jegyet a naplóba és az osztályzó vizsgán a tesztem minden válaszát felismerhetelenségig átsatírozta ..majd a szóbelin végül megbuktatott...) próbáltam később többször estin munka mellett érettségizni, de nem tudtam fenntartani mindkettőt...anyagi okokból a munkát kellett választanom.. majd egy hosszabb betegség után munkanélküli maradtam. A jelenlegi lakhelyünk környékén még kevesebb munkalehetőség van mint az előzőn. A figyelem és koncentráció képességem is annyira leromlott hogy bármilyen jellegű friss információ, impulzus (pl.: a beszédhangok, mozgás a látóteremben) képes összezavarni és megfeledkezem a közben végzett feladatomról legyen szó munkáról, tanulásról vagy akár hobbiról, percekig eltart mire felmérem hol tartottam vagy mit kéne csinálnom. A gépek, járművek, kutyaugatás zajától meg egyenesen rosszul vagyok. Ezért az otthoni munkák, homeoffice vagy egyszemélyes munkakörnyezetben tudom elképzelni egy hosszabb távú keresőtevékenységet. Aludni is nehezen és csak teljes csendben tudok. Nem tolerálom a dohányzást és alkoholt is rendkívül ritkán fogyasztok (1-2 sör évente vagy alkoholos desszert). Idegesít ha olyasmire kell időt fordítanom ami nem érdekel, mint mikor meg kell hallgatnom valakit - segíteni kell valakinek (de nem a saját akaratomból, hanem kötelezettségből legyen akár munkatárs, akár rokon). Anyám és vagy apám jelenléte is elég ahhoz hogy gyomorgöcsöm legyen. Nem vagyok antiszociális, de elvagyok fáradva és egy életre elegem van abból hogy megértsem, beleéljem magam mások élethelyzetébe. Nem akarok tudni sem mások létezéséről, problémáiról, közérzetéről. Szívesebben élnék remeteként egy lakatlan övezetben (ha lenne hol). Megtanultam igénytelen, hiányos felszereltségű környezetben élni, a magányt inkább tartom elviselhető társamnak mint a rokonaimat. Szinte minden tudományos és művészeti, filozófiai téma érdekel, de jelenleg a lejobban az köti le minden gondolatomat hogy néhány dolgot bepótoljak, lezárjak magam körül (tanulmányok és néhány videójáték storija, vituális sportok). A munka feladatok többsége nem zavar, elfogadom mint szükséges erőbefektetést ameddig kellő szabadidő marad a saját személyes feladataim végzésére is...ezt azonban sem a családom sem eddigi munkahelyeim nem tették lehetővé, s anyagilag sem voltak kifizetődőek. Nem látom mi értelme pénzt keresni ha a kötelező kiadások mellett túl kevés marad arra ami miatt egyáltalán munkát vállaltam, s közben sem időm, sem erőm nem maradt arra ami érdekel. Szingliként még egy albérlet+ kaukcióra sem elég. Keressek pénzt a megélhetésre (ez csak nyomorult túlélés), keressek párt és szaporodjak hogy legyen a társadolmnak még egy generációra rabszolgálya és persze keressek a fenntartásukra? Vagy segítsem anyámékat akik eddig is többet voltak akadályok mint segítség? Azt elismerem hogy van anyám felé adóságom..de csak pénzben és csak neki. Törleszteni akkor tudok elkezdeni ha már nem vagyunk egy háztartásban. A legnagyobb vágyam jelenleg hogy találjak egy egyszemélyes munkát és lakhatási lehetőséget vezetékes gyors interneteléréssel, ahol végre elkezdhetném a saját (magán) életemet, ahol semmilyen rokon vagy ismerős nem zavar! A Informatikában széles körben jártas vagyok, de még nem programozó, szabadidőmben gamer-ként szereztem a tudást ezért referenciaként sehol sem használhatom. Van egy Uniós számítógépes alapképzéses papirom amit egy támogatott tanfolyam keretében kaptam, munkát ugyan nem szereztem vele de pár helyen egyenesen kinevettek. Igazi szakmai tapasztalatom kézi raktári vagy gyári operátorként van egy kevés, de azt az életben többször nem vagyok hajlandó végezni...ezért is vagyok munkanélkül 3 éve ellátásra jogosulatlanul. Bár hírdetnek támogatott meg akciós tanfolyamokat, és tavaly óta már felnőtteknek is van diákhitel lehetőség, de még ott a dilemmáim: Kell egy csendes hely ahol tanulhatok és pihenhetek, ahol talán megtanulhatom hogy lehet kikapcsolódni. Kell egy kis önerő mielőtt a diákhitelt felvehetném. S végül ott van a végső pont: nincs olyan szakma a listákon ami egy kicsit is érdekelne. Csak muszájból választanék egyet. A játékokat is a teljesítési vágy miatt akarom befejezni, nem élvezetből..de ha egyszer túl vagyok rajta akkor nem marad semmi számomra amiért további kompromisszumokat kellene kötnöm. Akkor már nem lesz szükségem emberekre sem....bár némelyik még húsnak jó lehet..

Már nincs bennem morális aggály arra vonatkozóan hogy milyen áron, kinek a segítségével léphetek tovább, bárkinek a tanácsát segítségét elfogadom, s ha működik meghálálom. (sexuális szolgátatások és csonkolással, képességvesztésel járó folyamatok kizárva)