Milyen pszichológiai magyarázata lehet annak, hogy állandóan gúnyolódom a szandált/papucsot hordó férfiakon?

Felnőtt férfi vagyok. Kisgyerekkoromban a szüleim, mondván, hogy egészséges és szellőzik, rám erőltették, hogy járjak elöl nyitott szandálban. Én pedig úgy éreztem benne magamat az utcán, mintha meztelen lennék. (Nem tehetek róla.) Az iskolában meg még ráadásul a vagányak ki is gúnyolták azokat a "mamakedvencéket", akikre a szülők rá tudták kényszeríteni a nyitott szandált.

Napjainkban pedig önként veszik fel a pasik ezeket a lábbeliket és nekem mindig röhöghetnékem, gunyoros érzésem támad, ha ilyet látok.

(Becsmérlő, minősítő, alázó válaszolók kérem kíméljenek)