Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Hívnak bulizni, sétálni,...

Hívnak bulizni, sétálni, beszélni nem megyek. Keresnek, nem érdekel. Egyedül akarok csak lenni. Mi van velem?

Figyelt kérdés

18 éves vagyok. Azt hittem ez a nyaram lesz a legjobb, tele bulikkal, pasikkal, most fogom a legjobban élvezni a "szabadságot". Erre mint a legmagányosabb ember egész nap itthon vagyok, tv-zek, játszok a macskákkal, anyával vagyok és nem mozdulok ki. Hetente 1x, ha sétálok egyet a boltba, de akkor is egyedül és azért imádkozok csak ne kelljen senkivel sem beszélgetnem a boltban. MSN-re se megyek fel, facebookra sem. Az egyetlen ami kell a magány, de valahogy szenvedek is ettől. Rájöttem, hogy a legjobb barátnőm nem a barátnőm, de ez nem viselt meg, mert tudtam, hogy én kevesebb vagyok, mint én neki. De ez nem is érdekel, a többi barátom, ismerősöm hív buliba, minden nap mehetnék házibuliba és semmi kedvem nincs. Még ruhákat sem akarok venni.

Mi van velem???


2011. júl. 16. 12:44
1 2
 1/17 anonim ***** válasza:
néha kell a magány, és ha jól is esik, nem kell foglalkozni mással. énis sokat vagyok a családommal itthon, mais hívtak, de inkább maradtam. előbb utóbb meg fogod unni az egyedüllétet, de ne várj túl sokáig, mert elfelejtenek..
2011. júl. 16. 12:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 A kérdező kommentje:
már egy hónapja tart. tudom, hogy el fognak felejteni. de nem érdekel.:(
2011. júl. 16. 12:50
 3/17 anonim ***** válasza:
Amíg élvezed addig nincs vele semmi baj. Akkor kezdődik a negatív oldala hogyha már nem élvezed. Szükséges néha a magány, hogy megértsük magunkat, a saját gondolatainkat, véleményt alkossunk, változzunk. És aztán újra belevethessük magunkat a bulizós-ismerkedős-barátkozós életebe.
2011. júl. 16. 12:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 anonim ***** válasza:

Vagy depressziós vagy, vagy depis tüneteket produkálsz valamiért, ami miatt aggódsz tudat alatt. Egyik sem katasztrófa, de első lépésként akarj változtatni! Gondolom ide is ezért írtál, és ez jó jel! :) Elárulok egy titkot: Az élet nehéz. Főleg ha menekülünk előle. Szedd össze magad és élvezd, hidd el, sokkal jobb! Nincs miért aggódnod!


A szüleid mennyire szigorúak? Úgy értem, korábban mennyire mondták meg, mit-hogy csinálj, mikor érj haza, stb. ?

2011. júl. 16. 13:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/17 anonim ***** válasza:

13:05 vagyok

... és egyél rendesen, mert akár valami vitamin hiánytól is lehet.

2011. júl. 16. 13:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/17 A kérdező kommentje:

Ezek depis tünetek??:( A szüleim nem szigorúak egyáltalán, mindig el voltam engedve amíg szerettem volna. 15 éves korom óta akár elég volt reggel 5-kor is hazaérnem.


Nincs semmi, ami miatt szomorú lehetnék, csupán minden emberből elegem van. A felszínes témák, a kicsinyes problémák, a nyavalygás.


Tehát nem ki vagy utálva, mert hívnak sokan, hogy szeretnének velem lenni, de nincs kedvem hallgatni a beszédüket és arra válaszolni. Volt hogy elmentem anya nyaggatására egy ismerősömmel találkozni és teljesen lefárasztott agyilag a felszínes társalgás és nekem valahogy ez nem kell.

Meg bulikba a sok nyomuló pasitól hányingerem van, táncolni sincs kedvem, piálni sem, maximum a sarokból nézni őket.


Legszívesebben a családdal mennék el nyaralni, strandolni ilyen jó fürdőhelyre, itthon is segítek, csak hogy velük lehessek.

2011. júl. 16. 13:21
 7/17 anonim ***** válasza:

Nekem is volt ilyen. Nem tudom, másoknál ez hogy működik, de én nem csinálnám meg mégegyszer, hiába is esett jól a magány akkor. Egy idő után már nem esett jól, és nagyon, hihetetlenül nehéz visszatérni az életbe. Az csak hagyján, hogy újra kell építeni a kapcsolataidat, amik idő közben szépen lassan leépülnek, de te magad is leépülsz közben. Vagyis velem így volt. Szinte elfelejtettem, hogy hogy kell beszélgetni, poénkodni, viselkedni másokkal. A végére olyan lettem, hogy nagyon kínzott a magány, de ha valaki elhívott valahova, az se volt jó, mert kudarcba fulladtak ezek a programok mindig, nem tudtam magam jól érezni, hiába voltam velük, akkoris magányosnak és elesettnek éreztem magam. Hosszú út vezetett kifelé a magányból, az biztos! Idén nyáron is kevés programom ígérkezik, kevés emberrel, akikkel nem is állunk igazán közel egymáshoz, de igyekszem mindre elmenni és jól érezni magam, még ha nincs is sok kedvem először hozzájuk, akkor is, mert megéri.


20/L

2011. júl. 16. 13:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/17 anonim ***** válasza:

Azt értem, hogy nincs kedved a klisé fazonokhoz, de azt írtad, hogy "még ruhákat sem akarok venni", és ennek nincs köze a társasághoz. Ha minden más bejön (kirándulás, egyszemélyes programok), akkor legalább azt csináld, ne otthon gubbassz. :)


Lehet, hogy a biztonságérzés hiányzik neked, egy nyugodt kapcsolat, buli nélküli haverok. Ha úgy érzed, hogy a jelenlegi barátaiddal csak egy zajos-füstös buliban tudod tartani a kapcsolatot, akkor... hát kicsit fura. Nem azt mondom, hogy felejtsd el őket, csak legyél nyitottabb, mit lehet tudni. Csinálj magadnak programokat.

2011. júl. 16. 13:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/17 anonim ***** válasza:
"...legyél nyitottabb", úgy értettem, hogy másokra, új barátokra is.
2011. júl. 16. 13:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/17 A kérdező kommentje:

Új barátokra vágyom. De sajnos olyan helyen élek, ami elég "bennfentes". Mindenkinek meg van a maga kis társasága, és nem szeretek mások révén oda bejutni, csomó ismeretlen ember közé.

Most megyek egyetemre, az éltet, hogy a gólyatáborban, az egyetemen megismerek sok új, ÉRTÉKES embert!


Köszönöm az eddigi válaszokat, mentek a kezecskék!:)

2011. júl. 16. 13:40
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!