Mit csináljak, hogy el tudjam fogadni a barátnőim boldogságát?

Annyira rosszul érzem magam, de a barátnőim mind most találtak maguknak barátot. Én viszont most "küzdök" egy sráccal, aki időt kér, akinek gondolkodnia kell. A szívem majdnem megszakad annyira szeretem a fiút, de ő nem tud határozni. Szóval ezzel nyúzom magam már hetek óta, viszont a barátnőim most találtak maguknak mind párt. És persze legyenek boldogok, de állandóan az orrom alá dörgölik, hogy milyen boldogok, hogy mit csináltak előtte nap, aztán megkérdezik tőlem, hogy beszéltem-e a sráccal, amikor mondom, hogy nem, akkor meg annyit válaszolnak, hogy várjak. Majd folytatják a sztorizást onnan, ahol abbahagyták. Már nem szívesen töltöm velük az időmet, mert annyira rossz látni, hogy ilyen boldog lehetnék én is, de én nem kellek senkinek. Ettől most rettenetes ember vagyok? Mit tehetnék, hogy megváltozzak? Vagy ez az önzőség belém van kódolva?