Más is érezte már úgy, hogy egyszerűbb lenne feladni az életet, és zuhanni a semmibe?

sajnos nem tudhatjuk ,ha meghalunk vajon ez vár ránk..

az élet sokszor nagyon szemét velük, és ha érettebb gondolkodással tekintünk vissza a múltba rájövünk hogy csak felnagyítottuk minden bajunk ,valójában nem is volt semmi komoly..bocs az offért

éreztem már ,és még most is sokszor érzem:(

Igen. Amugy elsőnek igaza van. Így visszanézve, rájöttem (:.....>:( hogy teljesen igazságtalanul voltak velem olyanok mint amilyenek voltak. Semmi baj nem volt velem, csak úgy látszik egyesek hobbi szinten teszik tönkre mások életét.

Persze most itt vagyok, csak épp szeretet nélkül, sok fájdalommal, ambíció nélkül, és baromi rossz fejfájással, miért? mert egy két hülye, ja és persze felnőtt is k.urva okosnak hitte magát. Vagy ahogy a reklám mondja rajtam töltötték ki a minden bajuk amit nem érdemeltem volna meg.

Meg volt 1-2 haláleset, de nem hiszem hogy az ilyen hatással lenne az emberre, bár összedobva a többivel biztos ez is számít. Áh de rohadt szar, az egyetlen jó pont amiért nem nyírtam ki magam, hogy most úgy látszik nem fogok éhen halni itthon. Viszont ha belegondolok mi lesz mondjuk hmm 26-28 év fölött fogalmam sincs.

Kár szépíteni, most rajzolgatok hátha az feldob, meg próbálok hasznos lenni, de valahol érzem hogy nem sok van már hátra.

Én sajnos mindennap ezt érzem. Azt vettem észre magamon, hogy semmi sem boldogít. Önbizalomhiányos vagyok (társaságban egyáltalán nem tudok hozzászólni a témához), barátok, haverok nincsenek, barátnőm még nem volt, eddig nem sok mindent értem el és nem is hiszem, hogy fogok. Sportolok rendszeresen, de ez sem dob fel. Azt meg, hogy tűzzek ki célt, annak se látom sok értelmét.

21/F

A kérdésben leírtakra gondoltam, mikor pár éve megpróbáltam átvágni az ereimet. Ma már nem bánom, hogy nem sikerült (balf*sz voltam szerencsére). Igaz az életem nekem is eléggé kilátástalan, mert ahogy az előttem írónak, úgy nekem sincsenek haverjaim, barátaim (azthittem voltak, de tévedtem), barátnőm sincs, mert a hozzám hasonlóknak eléggé nehéz találniuk. Hiába olvasok meg gondolkodok sokat, célom sincs. Jelenleg az érettségit próbálom előrehozotton megcsinálni esti tagozaton, de nem tudom utána mi lesz. Tényleg, nem tudom számomra mi lenne a helyes megoldás.

Mindenesetre nem gondolom, hogy fel kéne adni. Annyi ember van, aki élne és nem élhet, nem kéne néhány ilyen akadály miatt eldobni az egészet. Ha már megszülettem biztos van valami célom, és igen is élni fogok.

És boldogulni.

Előző:

Az rendben, hogy nem kéne feladni meg van valami cél, na de mi? Meg így mi értelme az egésznek, ha nincs boldogsága az embernek meg nem tudja élvezni az életet?

Nem tudom eldönteni, hogy ennyire sajnáljátok magatokat, vagy mi van. Nagyon kevés embernek tolnak mindent elébe, de kétlem, hogy attól jól érzi magát (vagy legfeljebb csak pillanatokra). Az emberek döntő többsége attól boldog, hogy van célja, amelyet ő maga talált ki magának. És keményen megküzd a céljaiért. Van aki nagy célokat tűz ki, van aki csak annyit, hogy holnap is tudjon enni, legyen hol aludni. És attól boldogok, hogy meg tudják csinálni.

Lehet, hogy tizenéves korában valaki úgy érzi, hogy kilátástalan az élete, nincs párja, barátai, stb. Ez részben természetes, csak sokan nem tudják, hogy az. Részben meg mindenki maga szerzi a barátokat, haverokat, időnként nem is könnyen. De arra soha ne számítson senki, hogy mások intézik helyette az életét.

hajrá lányok fiuk. Nem elhagyni magunkat, zabálni az életet. Mert csak egy van!