Hogy tudnám elfogadni önmagam?

Számomra mindig tiszteletreméltó jelenség amikor egy X-sérült személy képes felülkerekedni a problémáján és úgy élni, mint akinek semmi baja sincs. Úgy érzem, hogy ezt kikellett fejezzem e sorokban, hogy érezd és légy tudatában annak, hogy te már csak az által vagy egy nagyszerű személy, hogy hátrányaiddal együtt képes vagy küzdeni és felkarolni az életet, még akkor is, ha elvett tőled valamit.

Másrészt tudom mennyire nehéz ez a feladat. Ez a feladat, amely valójában egyik nap és egyik percben sem szűnik, és valójában szakadatlanul megbélyegzi az életedet. Tudom, hogy nem könnyű.

Azonban én csak azt mondom, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. Az emberek többsége ott téved, hogy hajlamos olyan embereket látni, akik nyomorultak ( elnézést a kiejezésért ) és olyan embereket látni, akiknek semmi nyomoruk sincs. Ez nincs így valójában.

Ha képesek vagyunk kinyitni a szemünket és figyelmesen beletekinteni abba világba, amely körülvesz minket, akkor rájövünk, hogy valójában minden embernek megvan a maga keresztje. Van aki vakk, van aki depressziós, van aki szkizofrén, van aki epilepsziás, van aki szegény, van aki néma, stb. Aki fizikálisan nem beteg annak megvannak a mentális ( agyi ) problémái, akinek nincs betegsége annak pedig van más baja. Még az egészséges és gazdag emberekről sem kell azt gondolni, hogy gondtalanok és az élet jobban szereti őket: nekik is megvan a bajuk, csak épp más, mint pl. neked. És ezt hajlamosak vagyunk nem elhinni, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy csak a mi bajunk létezik és a szomszédnak semmi gondja nincs, de ennél távolabb nem is lehetnénk az igazságtól. Van, hogy adott személynek olyan problémája van amit elképzelni sem tudunk. Csak épp nem látjuk.

Ami a legfontosabb talán azonban, az az, hogy örülj annak ( és ez egyben segíti az önelfogadást is ), hogy nem vagy rosszabb helyzetben. Ezt hallván a legtöbb ember legyint és nem érti meg a lényeget, pedig ez az egyetlen út arra, hogy jobb közérzetünk legyen olyankor, amikor rosszul vagyunk. Arra kell gondolni, hogy lehetne rosszabb és hogy ahoz képest mégis jobb. Te pl. hallássérült vagy, de lehetnél teljesen béna vagy lehetnél rákos, vagy lehetnél egy afrikai 6 éves gyerek aki naponta éhezik, szomjazik, és még az a mázlija sincs, hogy meghalljon, hanem szenved évekig, hogy aztán valamilyen betegségben elpusztuljon; lehetnél egy pszichiátriai klinikában vergődő páciens, akit éjjelente kínoznak a démonjai, nappal pedig az orvosai. Egyszóval sokkal de sokkal rosszabb helyzetben is lehetnél. Bármennyire furcsának is tűnne, de próbálj meg boldog lenni azért, amilyen most vagy, és hidd el, hogy sikerülni fog boldognak lenned azért, amid van. Mindig lehetséges boldognak lenni, mert a boldogság nem a körülményektől függ, hanem saját hozzáállásunktól.