Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Állandóan úgy érzem mindenkine...

Állandóan úgy érzem mindenkinek csak teher vagyok és mindenki utál. Hogyan legyek normális ember?

Figyelt kérdés
Mert egész életembe ezt hitették el velem. Rossz élményekkel teli gyerekkorom volt és most is így van. 30 F
2012. febr. 6. 17:30
 1/5 A kérdező kommentje:
Elhitették hogy selejtes gyógypedagógiai eset vagyok és erős és bátor sem vagyok. Ez miatt azt látom hogy nem vesznek emberszámba.
2012. febr. 6. 18:37
 2/5 anonim ***** válasza:
79%
Miért akarsz normális ember lenni? Én már lemondtam arról is, hogy ember legyek, nemhogy normális, mert az emberek, az emberiség gonosz.
2012. febr. 6. 18:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:
"úgy érzem" - tehát valahol sejted, hogy nem vagy teher senkinek sem, igaz? Ne okold a gyerekkori élményeidet, mert aki visszafelé tekintget, könnyen pofára esik. Arra törekedj, hogy abból hozz ki a legtöbbet, ami MOST van. A legfontosabb, hogy magaddal meg legyél elégedve és ereszd szélnek az összes rossz emlékedet, ne rágódj rajtuk. Előre tekints, és bocsájts meg mindenkinek, de legfőképpen magadnak. Csak akkor fogsz tudni továbblépni, ha már nem lesznek benned gátlások, negatív ítéletek magaddal és másokkal kapcsolatban. Valahol hallottam egyszer egy metaforát, már nem tudom szó szerint idézni, de teljesen igaz: ne csüggedj, mert csüggedni nem szabad, hisz' időnként a romok fölött a legszebb virág fakad.
2012. febr. 6. 20:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim válasza:

Nagyot változott ez a világ. Az emberek nem olyanok, mint a tündérmesékben. A nagybetűs jó Emberek azt érzik, hogy valami velük nem stimmel - pedig nem bennük van a hiba.

Sose felejtsd el, rossznak lenni könnyű, jónak maradni nehéz.

2012. febr. 19. 22:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:

Én is így érzek. Szerintem ez nem változik. Ha gyerekkorban nem alakul ki a kötődés, a bizalom meg a stabilitás, akkor már nem is fog. Nem fogod soha elhinni, hogy létezik feltétel nélküli szeretet, és hogy nem arra kell okot adni másoknak, hogy elfogadjanak, hanem arra, hogy kirekesszenek. Legfeljebb felfogni tudod és látni, hogy mások ebben a hitben élnek, de érezni nem fogod sose.

Ne haragudj, ha elkeserítő, amit írok. Remélem, hogy nincs igazam. De most én így látom ezt. És berendezkedek egy emberektől elzárt életre.

Csalódtam magamban. Nem sikerült rájönnöm, hogy mit kellene tennem azért, hogy normálisnak érezhessem magam. Pedig tudom, hogy nem az én hibám, hiszen normális vagyok, csak nem érzem magam mégsem annak.

És csalódtam, mert feladtam. Régen bíztam benne, hogy csak meg kell találni a választ, szóval csak bátornak és kitartóan kell lenni, hogy normális életem legyen - munka, otthon, barátok, család, élet. De ma már tudom, hogy szeretnem kellene magam ahhoz, hogy mindezt megadhassam magamnak, és ez nem megy. Másokat tudok ok nélkül szeretni, csak úgy önmagukért, magamat nem.

Ennyit bírtam. Csak azt nem tudom, hogy miből fogok megélni.

2015. okt. 18. 17:36
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!