Rossz barátnő vagyok emiatt?

Nemrég szakítottunk a barátommal, 3 és fél év után. Úgy, hogy még mindig szerettük egymást, csak egyszerűen beláttuk, hogy mást akarunk a jövőben, más utakon járunk.

Nekem ő volt az első minden téren, ezért egyelőre -mivel nem tapasztaltam- el se tudom képzelni, hogy az idő múlásával elfelejtem őt, és másba beleszerethetek.. Külföldön laktam vele, úgyhogy most hazaköltöztem Pestre.

Lelkileg teljesen a padlón vagyok, a hetek múlásával egyelőre csak romlik a kedélyállapotom, és tudom, hogy ez ellen tenni kell, és próbálok is úgy 50%-ban tenni ellene, de legtöbbször a szobám mélyén szeretek gubbasztani, olvasni, filmet nézni, vagy elmenni futni. Szóval magányra vágyom (meg a volt barátomra.. de senki más társaságára nem)

Az egyik legjobb barátnőm pedig pont akkor jött össze a mostani barátjával, amikor én szakítottam.

Tudom hogy illene érdeklődnöm, mi újság náluk, hogyan alakulnak a dolgok, mert ugye az első időkben még sok az újdonság, a mesélnivaló. De egyszerűen ebben a lelkiállapotban nem bírom rávenni magam, hogy a rózsaszín ködben lebegő barátnőmet hallgassam a tökéletes férfiról áradozni. Persze, nem esik túlzásba, de én most nem bírom ezt hallgatni. Olyan rosszul érzem magam miatta. Örülök nekik, csak hallgatni nem bírom. :(

Mit lehet ilyenkor csinálni? Hogyan tudok ezen változtatni?

23L