Hogyan küzdhetnék a közömbösség ellen?

Régebb optimista vidám ember voltam. Minden tantárgy érdekelt első évben. Úgy fogtam fel, hogy milyen sok érdekes dolgot fogok tudni ha eljárok az előadásokra. A közömbös, pesszimista embereket még szidtam is, hogy lássák már meg a szépet a dolgokban. Mostanság én is kezdek ilyen lenni. Néhány tanárnak a hóbortjainak a kielégítésére elmegy az összes energiám. Úgy érzem, hogy úgy élek mint egy zombi. Felkelek, elmegyek egyetemre. Túlélem és csinálom a terveket, hogy mehessek legalább vizsgázni.

Egy másik ok az elkeseredésre, hogy kezdem magányosan érezni magam. Mármint vannak haverok, barátok de én inkább egy lány társaságára vágyom. De kisebb méretű vagyok, 22 éves létemre 18-nak nézek ki és így nem erőst vesznek férfiszámba a lányok. Sajnos ezért az önbizalmam is csökken.

Hogyan lehetnék megint a régi? A céljaimnak szeretnék megint élni és nem csak azért, hogy 30 éves koromra legyek egy begyepesedett unott ember.