Gyerekkoromban nagyon akaratos, domináns típus voltam, most pedig egy csendes, visszahúzódó lány vagyok. Mitől az ekkora változás, ha?

En is az ellentettemre valtoztam felnott koromban. Gyerekkoromban egy kis tutyimutyi, mindentol megijedo-felos kislany voltam, aki kettot nem mer szolni, kuka volt a becenevem.

Aztan kozepiskolaban kezdett kinyilni a csipam, majd fosulin megjobban. Foiskolan mindenkinek beszoltam, akinek akartam:D

Gyerekkoromban 3 testver kozul en voltam a kozepso. Agyilag is ugyessegileg is talpraesettsegben is a legkevesebbet belolem neztek ki a szuleim. Olyan gyamoltalan voltam, hogy azt hittek, a sarki boltba se tudok onalloan eljutni. Ha valami nem sikerult, rogton panikoltam, sirtam.

Aztan foiskolan eloalltam az otlettel, hogy parommal felkotjuk a hatunkra a kisbatyut es nekivagunk a nagyvilagnak, kulfoldre megyunk. 2.-ban jott az otlet. Mindenki csak legyintett ra. Aztan elvegeztema fosulit (mar csak azert, mert tudtam, ha nem teszem, orokre banni fogom, pedig abba akartam hagyni) Akkor hittek el, hogy tenyleg megyunk, mikor felszalltunk a buszra, hogy 2000km tavolsagig meg sem alltunk. Soha nem volt kezemben penz, fogalmam sem volt a rezsirol, a konyhat is csak messzirol lattam (ezekbe a dolgokba nem hagytak betekintest, a konyhaba neveloanyam nem engedett), de megalltuk a helyunket 2 borondnyi ruhaval es par szaz ezer forinttal a zsebunkben. Teljesen itt kulfoldon nyiltam ki, en azt hiszem, most lettem igazan onmagam. "leszoktam" a panikolasrol es sokkal talpraesettebb lettem.

En nem szeretnem, ha regi enem visszajonne.

Az ember valtozik. Vannak negativ dolgok, amiket felvettem...de kinek nincsenek stiklijei?:D

Általában akkor fordul ez elő ha az otthoni miktoklímában tulhizlalják a gyerek egojat, tipikusan agyondicserik. Aztán mikor a gyerek szembesül a valósággal és beárazza őt az élet, akkor összeomlik es a valós szintje alatti polcra teszi magát. Aztán innen lehet újrakezdeni

Szülői nevelési hiba eredmenye ez szinte mindig