Az miért van, hogy tükör előtt tök helyesnek látom magam, amikor emberek vesznek körül akkor meg egy darab kakigolyónak érzem, ami legszívesebben elbújna?

nem csak tükör előtt hanem bárhol, ha nem vesznek körül emberek.

akkor úgy érzem mindenki leszar, és hogy én vagyok, ghostrider

Félelem érzet okés, de ismerőseim szerint nincs félelemérzetem. senki sem látja rajtam hogy félnék valamitől. sokat mosolygok.

pld. rámutatnak valakire az utcán a haverjaim hogy kérdezzek meg tőle ezt meg azt, habozás nélkül megkérdezem, vagy gondolkodás nélkül felhívok bárkit akit akarnak, és mondjuk jósnak adom ki magam, és úgy is adom elő. Meg ilyen egyéb dolgok. Általában nem hibázok és előtte belegondolok milehet a legrosszabb ami történik.

lehet hogy félek, de mitől? mert az emberektől nem. bárkivel elbeszélgetek ha úgy alakul.

amit várnák az az, hogy odajöjjön hozzám valami jó kis bige, én csak úgy ismeretlenekhez nem megyek oda. Ahhoz nincs a bizalom felé nézve. Érzelmeimet nehezem mutatom ki, lehet hogy ezért vagyok olyan semmilyen ha emberek vesznek körül.