Csendes vagyok, és már az osztálytársaim is piszkálnak miatta. Meg szeretnék változni, de hogyan? Már nem bírom! (bőv. Lent) 14/l

nem hiszem, hogy masok szeretetet azzal kell kiharcolni, hogy te harsanyabb vagy, es ezaltal az osytaly kozepe.

Aki szeret az amugy is szeret, aki pedig nem az nem emiatt nem szeret. Inkabb azt latom nalad, hogy ez teged zavar a legjobban es egy orokos megfelelesi kenyszer van benned. Ha elballagtal akkor probalj meg nagyobb pofaval elni (persze nem bunkoan) ott ugyis mindenki uj lesz, uj kozeg, nem ismertek korabbrol, es nem tudnak azzal kiidegelni, hogy korabban nem ilyen voltal.

Éééés most megint írok egy regényt... Nagyon szeretnék segíteni neked, mert ugyanebben a szituációban voltam a te korodban, annyi, hogy nekem egy barátom sem volt abban az osztályban, ahol hetedik-nyolcadikba jártam :) Volt két csaj, akik ugyanúgy piszkáltak engem, mint téged a fiúk.

Nekem az segített az egész szótlanságomon, hogy sok suliba jártam. Összesen hatba, az általánost is beleszámítva. Persze nem mondom, hogy te is sokszor válts sulit, meg nem biztos, hogy a szüleid örülnének neki... De nekem ez segített. Elmesélem...

Nyolcadik után ugye átkerültem középsuliba. Ott szerencsére a lányokkal jóba voltam, a fiúk nem foglalkoztak a lányokkal, a tanárok pedig nagyon kedvesek voltak hozzánk. Meg sem fordult senki fejében, hogy cinkelje a másikat. Szóval hiába voltam még mindig baromi csendes, a közösség miatt nem éreztem magam rosszul. De persze már akkor megvolt bennem a vágy, hogy azért több embert ismerjek, mert nem akartam annyira kívülálló lenni. Nem is az zavart, hogy csendes vagyok, mert hát nekem ez az alapállapotom, 1-2 embert engedek közel magamhoz és ennyi. De azért az jó lett volna, hogyha bárkihez hozzá tudok szólni ha bármi kell, és ne érezzem magam rosszul amiatt ha kérek valamit.

Aztán abból a suliból egy év múlva el kellett jönnöm. Bekerültem egy kollégiumba. Az előző sulimból voltak a szobatársaim, őket ismertem, de ezen kívül senkit. Na most... A kollégium durva. Nem tudom, hogy az összes koli az-e, de durva. Szerintem azért, mert ott nagyon unatkoznak, és folyamatosan keresik, hogy kit lehetne piszkálni. Akkor kellett a talpamra állnom, és megvédeni magamat, mert máshogy nem lehetett volna elviselnem ott napi 24 órát. Rengeteget tanultam ott. Megtanultam, hogy rengeteg féle ember van, és hogy senki nem nézi hülyének a másikat, ha megszólal, csak akkor, ha nem szólal meg. Mert hát azért az furcsa, ha egész nap nem szólsz semmit. Még az sem ennyire furcsa, ha csak hülyeségeket mondasz állandóan. :) Az volt a baj az egész kollégiummal, hogy ott nagyon gyereknek kezeltek minket a tanárok, felügyelők, még talán gyerekebbnek mint általánosban.

Aztán onnan eljöttem persze, és bekerültem a suliba, ahova 3 évig jártam.

Ott nagyon felnőttnek kezeltek minket, és nagyon jó osztályt kaptam. Persze volt 3-4 hónap, mire megtaláltam a helyem az osztályban. De pont ezért addigra már mindenkivel beszéltem legalább pár szót.

Hiába nem voltam szalagavatós műsoron, csak kérdezték, hogy miért nem voltam, de senki nem b*szogatott emiatt. Illetve az egyik csaj a hátam mögött kavart, hogy milyen dolog az, hogy én a bulira elmegyek, de a szalagavatós műsorra nem. Mikor már sokadszorra visszahallottam ezt, írtam neki egy szép levelet fészen, hogy vegye már vissza magát. Utána még ő volt felháborodva, hogy miért nem a szemébe mondom... Mikor ő a szemembe sosem mondott semmit, ezt is a többiektől kellett megtudnom... :D Aztán jól kiosztottam a p*csába. Mindenki utálta egyébként. Szerencsére ő utolsó évben elment, így teljesen leállt a szarkavarás és már tényleg tökéletes volt az osztály.

Esze ágában sem volt senkinek piszkálni a másikat, hiszen már felnőttek voltunk, úgy is kezeltek minket a tanárok is, és úgy kezeltük egymást is. Te még nem tudod, hogy ez mennyire más atmoszféra, mennyivel jobb hangulat, mint egy sima általános. Persze, ehhez olyan sulit kell találni... Mert miután befejeztem ezt a sulit, átmentem egy másikba, amit most hagytam ott a francba. Pedig már az elején baromi gyorsan ment a "beilleszkedés", hiába nem ismertem konkrétan senkit ott! Az elején főleg jó amúgy, mert akkor még sok téma van, ki honnan jött, mit csinált eddig, meg úgy egyáltalán... :) Annyi mindenről lehet beszélni. Aztán majd eldől, hogy ki lesz az, akivel hosszabb távon is jóban leszel. De tényleg az elején kell odatenni magad! Ha már eltelt 1-2 hónap, akkor már elfogadnak, meg vagy szokva, és akkor már nem fognak furcsán nézni rád, ha van olyan nap, amikor csendesebb vagy. Majd azt hiszik, hogy csak rossz napod volt, fáradt vagy, de nem azt, hogy ez az alapállapotod.

Ez az osztály is jó lett volna egyébként, hiába kezeltek minket gyerekként a tanárok, mert azért csak mind 19-20 voltunk már, elég felnőttek, így ez a gyerekként kezelés a tanárok részéről nem nagyon befolyásolt. Sajnos innen el kellett jönnöm egyéb dolgok miatt, de jó volt, hogy ide is elmentem, mert így volt "teljes" az "átváltozásom". :D

Ha van valami kérdésed nyugodtan kérdezz, szívesen segítek neked. :)

8.-os vagy, a suliból még van fél év, azt már kibírod így, a gimiben meg új lappal indíthatsz.

hasonlóképp voltam én is régen, aztán a középsuliban új ember lettem, életvidám tele baráttal

nem lesz gond, csak találd meg önmagad