26 évesen még mindig nem tudom milyen szakma érdekelne. Nagy baj? /L

Tanulgatom az angolt, és jól meg tudom jegyezni a szavakat, mert érdekel. Szeretek fogalmazni. Önbizalmam hadi lábon áll, az önérzetem mégis nagy. Álmaim vannak, illetve céljaim. Depressziós vagyok, hisz nem dolgozom. Még nem nagyon vannak sikerélményeim. A múltam nagyon rossz, és a viszonyom a családommal is szintén rossz. Munkám nincs, mert eddig az volt, hogy túl fiatal vagyok.

Protekcióm sincs. Nem tudom, mihez kezdjek, tudom, hogy elég gáz, de még nem találom a helyemet. Most épp próbálom magam összeszedni lelkileg, nagyon egyedül érzem magam, és ez fáj. De keresem már a kiutat..., szóval ami a szakmát illeti, talán állatorvos szivesen lennék. Vagy valami olyasmi, aki segit másokon. Gondolom sokat kell tanulni az állat orvosnak is..., de ez sem nekem való szakma, mert nem birom látni az állatok szenvedését. Nem tudom eldönteni....

Engem meg majdnem elvetetett anyám !

De ezért nem haragszom rá, lehet h jobban is jártam volna, ki tudja ... Amúgy van egy szakmám, de érettségi nélkül, mert kevés volt rá a jelentkező..., mindenki szaladt varrni, dolgozni, meg már mind férjnél van, meg gyerekük van..akikkel egy osztályba jártam. Szabó vagyok, de csak papiron, nem tudnák magamtól elkésziteni egy férfiöltönyt. Meg nem is érdekel ez a szakma, csak nem volt más iskola a városban, messzebbre meg anyám nem engedett, amúgy nekem is ő cseszte el az egész életemet! A legszebb, hogy ezt fel sem ismeri, vagy nem akarja.

Nem hagyott ránk semmit, a gyerekeire...,