Miért ilyen álszentek az emberek az öngyilkossággal kapcsolatban?

"Igaz,hogy az életösztön erős"

Ezért.

"de eddig még egy olyan választ se olvastam,hogy "Az,hogy élsz vagy meghalsz a te döntésed.""

Mert ezt nem kell mondani, a lehetősége szinte mindenkinek megvan. De ha nekem van egy akármim, egy telefonom, akkor ha elromlik, megpróbálom megjavítani és csak aztán dobom el ha ez nem sikerült. És ez egy szaros telefon. Ki lenne az a gonosz állat, aki az öngyilkosság szélén egyensúlyozónak azt javasolja, hogy nyugodtan vágjon bele? Ráadásul az öngyilkosságon gondolkodók nagy része egy pillanatnyi rossz miatt gondolja, hogy meg kellene tennie. Ha pozitív irányba tolja mindenki, akkor vár vele és talán elmúlik a baj. Ha sok negatívat kap, akkor megöli magát és a bajnak nincs ideje elmúlni.

Az öngyilkosság rossz, nem hiszem hogy valaki is mást gondolna. Nagyon ritka az, amikor ez a legkisebb rossz.

Az egész világ álszent,a mindig boldog emberek taktikai okból növesztették a hozzáállásukat,de az eret vagdosó,mindig depressziós ember sem mondható ideálisnak,mindig az arany közép út a jó.

Én 15 évesen gyors vonat elé szerettem volna ugrani,most 26 éves férfi vagyok,depressziós,de élni akarok ha már egyszer megszülettem,tulajdonságaim miatt népszerűtlen vagyok és sikertelen családi életem soha nem volt normális és nem is lesz az,mint ahogy a magánéletem is.

Igen igazad van,az élet csupán az amit fel fogsz belőlle,nincsenek angyalok,lelkek,isten stb.Egy életed van

amiről te döntesz hogyan alakítod.Ha egy ember meg akar halni mert nem segített rajta semmi és senki akkor tegye meg de legyen szíves ne hangoztatni az akaratát.

De senki ne várja hogy helyeseljünk és bíztassunk bárkit erre,mert az élet nem csak fekete,a fekete oldal csak egy ami jellemzi,sajnos általában az öngyilkos emberek többsége nagy hangsúlyt fektet az úgymond fekete résznek,a többi millió színt háttérbe szorítja,én már csak tudom hisz én is ilyen vagyok.

Szóval én ha tehetem mindig lebeszélem az illetőt és erősíteni próbálom,mert úgy érzem belül hogy úgy helyes ha valaki él és küzd és fejlődik akármilyen élete van.Az öngyilkos emberek javarészt olyan típusok akiket segíteni kell lelkileg mert eleve már olyanná váltak a meghatározó kezdeti 3-4 év alatt.

Nagyon beteg az emberiség,valaki gyógyítani próbálja valaki lezárni végérvényesen egy apró szeletét.

A vallásról szándékosan nem beszéltem,számomra az egy tévút,egy zsákutca,ami egy pár ingyenélőt szolgáló hazug és képmutató rendszer.

szerintem kicsit naiv vagy. ezek az emberek nem álszentek hanem valóban olyan hülyék, mint amilyennek látszanak. a legtöbb embernek amíg nincs oka az öngiylkosságra, addig nem fogja fel, hogy az élet enm csak rózsaszín hab. sok hülye agymosott vallásos meg rózsadombi idióta itt osztja az észt, de amikor valami nehézsége adódik az életben, sokkal hamarabb megtörik, mint az, aki pl gyerekora óta egy pokolban él.

egyébként én már sok helyre leírtam a gondolataimat, és többek közt ilyet is gondolok, hogy az embernek joga van a saját életéhez és halálához. csak nem ülök itt naphosszat hogy minden ilyen kérdésre válaszoljak. biztos van öngyilkosságról is vagy 500 kérdés az oldalon.

de elárulom, sokan vannak akik valóban olyan jelleműek mint amit leírtál, csak valójában félnek az igazságtól. rengeteg ilyen ember van, aki retteg, de inkább hazudik istent meg univerzumvonzást magának, minthogy szembenézzen azzal, hogy minden elmúlik egyszer.

továbbá ahogy látszik nem sok magűnyosotthonülő ember van. meg aztán sokmindentől függ még, hogy valaki épp szilveszterkor ide válaszol. egyszer valószínűleg én is megölöm magam ha lassú szenvedéssel teli öregkorom lesz. de ki tudja, akár jövőre is megtörténhet, ha valami durva változás törtáni kaz életemben, vagy olyan lelki állapotba kerülök. bár nem vagyok öngyilkos jellem de legalább nem állítom, hogy én szupermen vagyok és sosem fogok eztvagyazt csinálni.

a legtöbb ember vágyik a bodogságra de képtelen rá. hogy most környezeti vagy jellemi okokból az mindegy, de a lényeg, hogy sokan választják inkább a hazugságot és a kényelmet, minthogy eldobják a reménykedést. én például tudom, hogy ha rosszul is élek, az életem bármikor változhat, amíg nem halok éhen, addig nincs túl rossz életem. bár tudom hogy valószínűleg már sosem lesz olyan életem, mint amire vágynék, egyelőre nem látom értelmét megölni magam.

szóval erre is rá lehet mondani hogy csak reménykedek. bár szerintem azért a többséghez képest nagyon másképp gondolkodok, ha pusztán ebben nem is látszik.

szerintem azért fölösleges megölni magunkat, mert majd úgyis meghalunk magunktól. ha meg elviselhetetlen a fájdalom, és senki sem segít, lássuk be álszentség tanácsokat osztogatni a meleg falak közül bejglit rágcsálva, míg mások éheznek és halálra fagynak. én elfogadom, hogy vannak nálam kétségbveesettebb vagy szenvedőbb emberek, és ha már enm segítek rajtuk legalább enm nehezítem az életük.

3: ahhoz képest hogy te is meg akartad ölni magad, elég szűklátókörűnek tűnsz. az öngyilkos nem saját döntéséből depressziós, vagy látja a világot rossznak.

ha megerőszakol az apád, éhezel, kiközösítenek, és hitelekkel vagy tele, miért lenne hiba azt látni, ami van? szerinted ennyire egyszerű, hogy ezt elsöpri egy napsugár vagy egy katicabogár?

hozzáteszem, szerintem egyszerűbb az öngiylkosokat hibáztatni mindenért, mint venni a fáradságot és megváltoztatni őket, segíteni rajtuk. csak mivel a legtöbb ember lusta és nincs semmi komoly problémája az életben, inkább mutogat másokra, minthogy felvegye a kapcoslatot az illetővel és törődjön vele. mert erre senkinek sincs "ideje, pénze" stb. de plazmatévére meg napi 4 óra dr housera telik.

önzés. ebben az esetben tényleg álszentség is.

52%-os te még tévedésben élsz,sajnállak is érte,megválaszolni nincs értelme amit rám írtál.

A kérdezőnek írtam nem más válaszolókba keresni a szálkát.

Szerintem azért nem szólalnak meg, mert fölöslegesnek tartják. Ide járnak az emberek bunkózni, szitkozódni, kell egy olyan embernek, aki öngyilkosságra készül, még ez is? Most is csak azért írok erről, mert szörnyű kín ezt átélni, és ezért valakinek el kell mondanom, hát így névtelenül miért ne?

Mostanában született meg a végső elhatározás, úgy egy hónapja.

21 éves vagyok és 13 éves korom óta majdnem minden nap azt kívánom, hogy ez legyen az utolsó. Elterveztem, hogy mivel, melyik nap és már megírtam majdnem mindenkinek a búcsúlevelemet. De a neheze még hátra van...

Ui:

És persze biztos vagyok benne, hogy most majd jól megmondják egyesek a magukét...

kilences