Miért írtózom ennyire az iskolától?

(Bocsi, nem tudom hol a helye a kérdésemnek, de ez pont megfelelőnek tűnt.)

Nos, szóval. Ez nem egyszerű iskolaundor szerintem, hanem krónikus és hosszadalmas, talán ha az életem múlna rajta, akkor se lennék valamiért képes - ami tudom, hogy elég ciki, és a helyzet amit az évek alatt produkáltam magamnak az se éppen dícséretre méltó.

Általános iskolában 11 évesen kezdtek romlani a jegyeim, de ettől függetlenül nem lógtam az órákról. A legelső középiskolába protekcióval kerültem be, matematika szak, amihez semmi közöm nincs, de a szüleim erősködtek, hogy de, mégis járjak oda. -_- Ott kezdődtek a lógások, elég sokat lógtam, illetve szinte állandóan elkéstem ha épp bementem. Év végén aztán "rájöttünk", hogy ez a suli mégse nekem való. Váltás. Újabb középiskola, immár a szívemhez közel állóbb. Egy darabig minden simán ment, de itt is elkezdtem lógni. Már az osztálytársaim is furán néztek a sok lógás miatt. Megbuktam, de megint csak ugyanaz a lemez. Mindig elterveztem - még azt is elterveztem milyen ruhát veszek fel, hogy a SULIBAN jól nézzek ki -, de amikor le kelett volna szállni a buszról egyszerűen nem szálltam le. A végén 18 éves koromhoz közelítve átmentem egy felnőttoktatásos esti iskolába, amit az elehén kedveltem, talán még barátokat is szerezhettem volna, még egy kb velem egyidős fiú is tetszett, és neki se voltam közömbös. De ennek is az lett a vége, hogy fölszálltam a buszra, és nem szálltam le, ebből az iskolából egy teljes fél évet maradtam ki. Most megint egy újabb iskolában vagyok, egy másikban, de oda se járok be. Eltervezem, hogy na, holnap bemegyek, de nem fogok. Inkáb utazok a tömegközlekedésen órákon át a hidegben, mint hogy bemennék! A vicc benne, hogy 20 éves vagyok mostmár. És tényleg nem tudom mitől lettem ilyen, de a szüleim előtt szégyellem magam a legjobban. Pedig ezen kívül szeretek tanulni, sűrűn iskola helyett könyvtárakban lógok, és itthon is sok regényt, vagy természettudományos ismeretterjesztőt olvasok...