Az ember miért viselkedik egész másként társaságban, mint ha két szemközt lennének?

a tesóimról nagyon lejön, ez az egész, rólam is de talán annyira nem..

pl múltkor voltunk strandon a legjobb barátommal azt ha ő is sok ember körül van, akkor mintha sima haverként kezelne..néha beszólogatunk egymásnak hülyeségből, aztán az utóbbi kissé fura volt számomra, mondom neki (de csak baromságból), hogy hájas disznó, mert mondta, hoyg felszedett egy keveset...erre ő mondja, hogy "nem mondták még neked, hogy jók a melleid"(mert kondizok, és már felszedtem némi izmot), olyan gúnyosan, de főleg az zavart, hogy a kis körünkben kb mindenki röhögött, csak nyilván én nem...szinte cikinek éreztem azt, amiért már évek óta teszek, a sport fontos nekem

ez mitől van, ha én szólok be akkor még a saját öcsém sem röhög, mindig velük van, az ő poénjaikon nevetgél..

ez valami családi vonás lehet vajon? ugyanis a nagyobb tesómmal is teljesen ugyanezt érzem, meg most az öcsémmel is, a legutóbbi óta felerősödött bennem

19f