Pánikbeteg vagyok? Állandóan az a benyomásom, h utálnak.

Valahogy félek "élni". Ha a suliban vagyok sosem tudom, mit mondjak, vagy mit ne. Ahogy mások viselkednek, az nekem vhogy egy eszménykép és mindig azon veszem észre magam, h utánozok valakit, és mindig hülyét csinálok magamból. TUDOM, h magamat kéne adnom, de nem is tudom, h van-e még egyáltalán iolyan, h "önmagam"... mintha évek óta másokat utánoznék. Nincs igazán saját stílusom, úgy érzem...

És a suliban soha nem tudom, h mikor és mikor ne szólaljak meg, nem tudom felmérni. És vhogy az az érzésem, h a barátaim se tekintenek igazán barátnak.

Amúgy elég erős elveim vannak, pl cigit nem próbáltam még, és amikor eljött a "felnőtteskedés" ideje, akkor én DIREKT kimaradtam ezekből a dolgokból... és ezért megutált néhány ember, és ez elég komoly nyomokat hagyott bennem és azóta gyanakvó vagyok.

Nem tudom teljesen hitelesen leírni a teljes sztorit, mert az összetett és sokáig tartana. A lényeg az, hogy fejlett vagyok a koromhoz képest, állandóan itthon ülök és gondolkozok a világ és az emberek dolgairól... viszont nem tudok önfeledten sportolni, és nem találtam meg azt, amiben igazán jó lennék.