Hogyan küzdhetném le a negatív gondolataimat, szorongásaimat az életemmel kapcsolatban? 18 éves lány vagyok, a kérdés nem egyszerű.

Elégedett vagyok az életemmel, hiszen tudom, megkaptam és megszereztem mindent, amit ezidáig vágytam:az iskolai eredményeim kiválóak (egyetemre elég lesz). Fantasztikus, megértő barátaim vannak. Családom túlzottan féltő, de szerető és teljes. Barátom van és nagyon szeretjük egymást, a kapcsolat minden téren tökéletes és kielégítő. Járok szórakozni, bulizni.A probléma ott gyökerezik,hogy megőrülök a félelemtől,hogy mindezek elvesztem,ha legapróbb jelét is látom ezek a kapcsolatok halványulását,mélységes apátiába süllyedek,hiszen a szeretteim jelentik nekem a világot.Ha barátaim veszekednek,én mindezt átérzem és magamat büntetem inkább,hogy kevésbé fájjon...ha a barátom lemond egy találkozót,máris továbbgondolom,és azt mondom magamban,biztosan megunt és szakítani fog...hab a tortán,hogy magamat is utálom,kinézetem,mozdulataim,gyűlölök tükörbe nézni,a sírás és a dühroham kerülget gyakran ha magamat látom.Nem bízom magamban,önbizalmam nulla,önbecsülésem nincs.Úgy érzem,tehetetlen vagyok magammal kapcsolatban,negatívabbnál negatívabb gondolatok üldöznek,elvesztem az embereket,egyedül maradok...Az rendben van,hogy mielőtt megismertem a szerelmem,úgy éreztem,egyedül halok majd meg.De most is ezt érzem.Mindenkit el fogok veszíteni,a régi emlékek nem jönnek vissza,a barátok elszakadnak :'( Depresszióra hajlamos egyéniség vagyok,nem hiszek a boldog folytatásban,még ha nincs is rá okom,akkor is rettegek.Ez már túlmegy az egészséges aggódáson.Próbáltam már változtatni,de a személyiségembe van kódolva és pesszimista vagyok...És mindenért magamat okolom,aggodalmamban érthetetlen és meggondolatlan cselekedeteket követek el(mielőtt bárki félreértene,nem gondolok öngyilkosságra,nincs rá okom!),pl. cigaretta,alkohol,magány,eltűnés órákra úgy,hogy a barátaim se találnak meg,miközben szorongok,rámtör az érzés,hgy nem kellek senkinek...Összefoglalva túlságosan is aggódom a szeretteim,és a jövőm,kapcsolataim miatt,már-már betegesen,depresszióba hajlóan.Mit tehetnék ezellen? Nem vagyok az a probléma-leszaró típus.Mielőtt pedig bárki előítéleteket gyártana,nem unalmamban írtam ki ezt,és nem,nem vagyok elkényeztetett.Megoldást keresek a problémámra.Köszönöm a válaszokat.