Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Mit tegyek, nem akarok lecsúszni?

Mit tegyek, nem akarok lecsúszni?

Figyelt kérdés

Szóval mindig belecsúszok ezekbe a depresszív érzésekbe, akármit teszek. Pl. legutóbb tavaly ilyenkor éreztem így magam és félek hogy az egész egy mókuskerék. Azt hogy ezt idén megakadályozzam, lefektettem elveket, célokat, módszereket, stb. próbáltam elnyomni akármit, kiengedni, de semmi, egyszerűen ott van.. Utálok suliba járni, nem találom a helyem nagyon. Legszívesebben egész nap elszigetelném magam tőlük, de mivel bannak "barátaim" ezért velük vagyok, de a problémáimat pl nem tudom nekik elmondani. Az ilyen nagyon jó barátnőimmel ritkábban tudok csak találkozni. Egy örökös probléma hogy sosincs elég akaraterőm fogyókrázni, meg eljárni sportolni.. Mivela céljaim közt volt magam "kiképzése" a művészeti egyetemre (nyugi vannak "nem-művészetis" terveim is.) ezért erre több hnagsúlyt fektettem az utóbbi időben, de kezdem úgy érezni, hogy még én sem venném fel magam, és hogy semmi keresnivalóm nincs egy ilyen egyetemen, és inkjább hagynám az egészet a francba.. A céljaim közt lenne a sok új barát, osztálytársakkal jó viszonyan lenni, hogy legyen egy pasim, hogy megvalósítsam az álmaim, jól tanuljak, jól nézzek ki, de egyik sem jön össze.. és akármelyik nap úgy kelek fel hogy ez egy jó nap lesz, stb akkor is valahogy midnig utolérnek ezek..

16l


2013. nov. 19. 22:19
 1/4 A kérdező kommentje:
szóval ha elképzelem akármelyik álmomat MOST megtörténni velem, akkor természetellenesnek érzem, hogy ez velem nem történhet meg, mert még nem vagyok elég jó, még nem javítottam ki minden hibámat.. mert ilyen vagyok, folyton tökéletesítenem kell magam, és túlreagálom, beképzelek helyzeteket és kívülről max egy kicsit elvontabbnak tűnhetek de ennyi nem gondolnák h ilyenek vannak max ha kifejezem és bunkó vagyok az emberekkel vagy beszélek a problémáimról..bár nincs nagyon kinek.
2013. nov. 19. 22:21
 2/4 A kérdező kommentje:
Meg pl az egész társadalmat tekintve, így főleg sliban/osztályban tökre olyan típus vagyok aki saját magát kivonja a társas életből, vagy nagyon benne van (kedvemtől függ)... és ha minden héten bulizok és sok emberrel vagyok (igen volt ilyen időszak) akkor elfogadnak így hogy "jó akkor ez a csaj ilyen" de ha nem szólok senkihez akkor nem jönnek oda "társas életet élni velem" hanem elfogadják hogy jó akkor most én nekem biztos szar a kedvem és egyedül akarok lenni... pedig nekem csak néhány olyan barát kell aki tényleg megmarad , minden nap velük lehetek, elmondhatom nekik a problémáimat,, meg egy kapcsolat:)
2013. nov. 19. 22:26
 3/4 Srapnel ***** válasza:

Minden napra egy kis lépés, minden területen. Reális, elfogadható célokat kell kitűzni. Hosszú még az élet, rengeteg időd van. Fölösleges sietni, hogy holnapra minden megoldódjon, mert nem fog. Priorizálni (fontossági sorrendet felállítani) kell.


Minden életkorban a család a legfontosabb (azon belül 1: saját gyerekek, 2: testvérek, 3: szülők és pár, 4: mindenki más). Másodsorban az egészség, harmadsorban az egzisztencia (munka, tanulás, lakóhely, környezet, stb.). Harmadsorban az emberi kapcsolatok. Ennek fényében építsd fel te is a saját fontossági sorrendedet és találj ki stratégiát, hogy mely területen hogyan fejlődhetsz tovább. Egyébként az emberi kapcsolatok esetében van a legkönnyebb dolgod a te élethelyzetedben: ha mindenkivel kedves vagy, következetes, jószándékú, akkor nem valószínű, hogy utálni fognak.

2013. nov. 22. 15:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 A kérdező kommentje:
nem utál senki, csak közömbös vagyok nekik.
2013. nov. 22. 16:47

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!