Miért akarom én mindenképp kiönteni a lelkemet?

Mert ember vagy! Mindenkinek szüksége van erre a "kötődésre" amit írtál, társas lények vagyunk! Csak sokan ezeket a dolgokat ilyen idős korban már a párukkal beszélik meg és olják meg közösen a problémáikat.

Javasolnám, hogy lépj tovább ebből a plátói szerelemből mielőbb! Keress egy lányt mihamarabb, mert idővel nem lesz már semmi önbizalmad sem, hogy lépni tudj! Fel a fejjel!

Am, ha meg jó tanuló vagy, akkor ne félj attól, hogy elrántanak! :)

Ismerős helyzet, de közel sem reménytelen! Hogy miért van rá szükséged? Hát, nyilván mert így dolgozod fel a környezeted ingereit, nincs ebben semmi kivetnivaló. Még mindig jobb, mintha bekattannál és kreálnál magadnak egy saját kis álomvilágot, amiből ki se lehetne robbantani. :)

Nekem az egyetemi éveim alatt alakult ki az első párkapcsolatom, egyszerűen azért, mert akkor jutottam el odáig, hogy nőként, illetve úgy, ahogy vagyok elfogadjam magam. Eldöntöttem, hogy ezt akarom és kész. ha túl akarsz lépni az érzelmi világodat négy éve bitorló úriemberen, akkor tedd azt. És ne engedj belőle, mert a legrosszabb ez a libegős, két szék közt a földön ücsörgős állapot. Vagy ha akarsz tőle valamit, menj oda, intézzétek el és tégy pontot a kálvária végére.

A személyiséged FOLYAMATOSAN fejlődik és bármi, amit megteszel, befolyásolja, hogy merre, hogyan. Most még lehet, hogy nem érzékeled, de ha néhány év múlva visszatekintesz, meg fogsz lepődni, ebben biztos vagyok.

Mintha csak az én egykori jajszavaimat olvasnám vissza. :) Nincs olyan, hogy valaminek vagy valakinek a létezése értelmetlen. Csak egy probléma van, amit meg kell oldanod. Ez pedig abból adódik, hogy a megoldás nem feltétlenül kézenfekvő, de higgadt fejjel gondold át, hogy mit is akarsz valójában. Minden ezen múlik.