Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Ilyen helyzetben lehetnék...

Ilyen helyzetben lehetnék tanár? Mit gondoltok? (tovább lent)

Figyelt kérdés

Úgy érzem, hogy szívesen lennék tanár a jövőben, mert valahogy vonz a dolog. Viszont felmerült bennem néhány probléma magammal és a képességeimmel kapcsolatban. (Van még időm dönteni bőven, de azért már most el szeretnék kezdeni gondolkodni rajta.)


- Az az egyik gond, hogy mivel nincs kisebb testvérem, nem vagyok hozzászokva a gyerekekhez (mindig is felnőttekkel éreztem jól magam), és amikor gyerek(ek) társaságában vagyok, nem tudok vele/velük mit kezdeni (vagy csak ritkán). Sőt, bizonyos idő után nagyon idegesítenek is!


- A másik gond pedig az, hogy nem vagyok túl magabiztos, és több ember előtt félek beszélni.


Szóval a kérdésem az, hogy a fent említett problémák mellett szerintetek lehetnék tanár?

A "gyerek-gond" mondjuk megoldható lenne, ha gimiben (vagy esetleg egyetemen) tanítanék és nem általánosban, vagy ha többet lennék gyerekek között, nem?

Viszont a másikkal mit kezdhetnék? Le tudnám küzdeni a mások előtti beszédtől érzett félelmem? Bele lehet szokni? Na és a bizonytalanság?


Elsősorban tanárok véleménye/tapasztalata érdekelne, de bárki írhat véleményt! Köszönök minden értelmes választ előre!



2014. júl. 31. 23:49
 1/6 anonim ***** válasza:
100%
Nem vagyok tanár, de van egy rakat tanárjelölt csoporttársam. Ezeket a gondokat az egyetem mind eltünteti. Ott kapsz egy kis szakmai anyagot, de leginkább arról szól a dolog, hogy megtanítanak tanítani. Vannak külön szemináriumok, amikor ki kell menned sok ember elé és hajrá. Csomó tárgy arra megy, hogy hogy kell a gyereket tanítani, milyen pszichológiát kell alkalmazni meg a többi. Szóval ilyen kételyeknek nem kell akadályoznia a tanulásod.
2014. aug. 1. 10:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 A kérdező kommentje:

Értem, köszi a választ!

De az nem okoz gondot, hogy tényleg nem vagyok oda huzamosabb ideig a gyerekekért? Mármint jó, ez attól is függ, hogy hány évesek. Mert az oké, hogy megtanulom, hogyan kell velük bánni, de az, hogy idegesítenek, még változhat, ugye?

2014. aug. 1. 14:15
 3/6 A kérdező kommentje:
Légyszi írjatok még válaszokat! Köszönöm.
2014. aug. 2. 21:38
 4/6 anonim ***** válasza:
100%
Elfelejtettem válaszolni. Az emberek folyamatosan változnak. Én épp ezért nem akarok tanár lenni középfokig, nincs türelmem gyerekeket nevelni, majd a sajátomat, de nem másét. Gondolom idővel ez bennem is változni fog. Amúgy lehetsz egyetemi tanár is, meglehetősen több meló, de ott nem fognak idegesíteni az emberek.
2014. aug. 2. 22:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:
27%

ha annyira nem szereted a gyerekeket akkor menj egyetemre tanítani

talán a középiskolát de az sem különb sokkal a kisebbeknél

2014. aug. 3. 20:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:

Nem az a gond, hogy nem szeretem őket..... Én szeretem őket, csak ha kb. egy órán keresztül velem van egy kisgyerek, akkor iszonyatosan elkezd idegesíteni, és fel akarok robbanni, mert nehezen bírom elviselni. De mindez azért van, mert nincs kistestvérem és nem vagyok hozzászokva.


Amúgy köszönöm az összes eddigi választ, hasznosak voltak!

2014. aug. 4. 02:02

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!