Mit kezdenétek az életetekkel, ha fiatalon túlélnétek valami olyat amit nem kellet volna?
Ez egy, igen elgondolkodtató kérdés. De az én esetemben igaz is. Azt hiszem megértitek, hogy ez a téma olyan számomra, hogy nem szívesen mennék bele a részletekbe, de szerintem nem is ez a lényeg.
22 éves fiú vagyok, már több, mint 2 éve túl vagyok rajta. Nem mondanám, hogy halálos beteg voltam, mert nem. Igaz nem is tudatosult bennem ez az egész akkor, amíg meg nem műtöttek, ugyanis tüneteim nem voltak, teljes életet éltem. De azt mondták, hogy nem hitték volna, hogy túlélem, egy csoda és meg voltak számlálva a napjaim. Kicsit fura leírni ezeket, mert nem szenvedtem, az más dolog, hogy belülről mi ette a szervezettemet. Meg nem is riogattak a halállal, csak azzal, hogy mennyire nagyon nagyon súlyos, pedig annyi idősen fel tudtam volna dolgozni. Na mindegy, a lényeg, hogy újjászülettem, kaptam egy lehetőséget, egy második esélyt, ami biztos, hogy okkal történt, egy figyelmeztetés.
Mit kezdenétek magatokkal? Úgy érzem, hogy a hátralévő életemben, ami ezek után remélem bőven 100 év fölött lesz, hogy alkotnom kell, valamit létre kell hoznom, nem is fizikai, kézzel fogható dologra gondolok konkrétan. De ha már így alakult, nem szabad 100%-os átlagos életet élnem, mert akkor hiába volt, akkor nem emlékeztetne semmi rá és nem lennék különb semennyivel sem másoknál. Pedig az vagyok, mert túléltem. Az önmegvalósítás gondolata kavarog a fejemben. Ti konkrétan mit csináltátok? Mire törekednétek az életetekben? Mi motiválna és mi volna az életcélotok ezek után? Mivel háláljam meg ezt az ajándékot az életnek?
válasza:"Nem mondanám, hogy halálos beteg voltam, mert nem"
"nem hitték volna, hogy túlélem, egy csoda és meg voltak számlálva a napjaim"
Ez egy kicsit ellentmondásos, szerintem felesleges ilyen szintű dolgokat belemagyarázni és nagy célokat kitűzni.
Nekem ugyanaz lenne az életcélom és motivációm mint a betegség előtt, maximum életmódot váltanék de semmi több. Túl racionális vagyok ahhoz, hogy bármit is a vallás felé terelnék.
válasza:Nem, nem szulettel ujra, tulelted ennyi.
Es emiatt nem kell most valami hudehihetetlenulnagy dolgot letrehoznod. Es nem vagy tobb sem amiatt mert tulelted... max. az orvosaid vegeztek jo munkat.
Elj tovabb normalisan. Szorakozz, erezd megad jol. Es ne kattogj ilyen hulye dolgokon, mert nem fogsz 100 ev felett elni. Szoval most tedd azt ami jol esik, boldogga tesz.
Azért nem mondanám annak, mert egyrészt, ahogy írtam, akkor nem úgy éltem meg, kettő a szakirodalom szerintem nem jelentik ki egyértelműen annak. Csak az én esetemben, annyira ritka és súlyos volt. Elégé relatív, mit hívunk halálosnak, mert egy agydaganatot is túl lehet élni, de egy tüdőgyulladásba is bele lehet halni, több tényezős egy betegség.
Képtelen vagyok ugyanolyan életet élni, akármennyire is szeretnék. És hidd el bármit megadnék, hogy újra normális legyek. De már nem nézzek ki ugyanúgy, korlátozott vagyok és nem nem tudok teljes életet élni. Sajnos nem egy rossz emlék maradt amiből kigyógyult az ember. Látható és fogható nyomai vannak amiktől halálomig nem szabadulhatok. Nem tudok úgy tükörbe nézni, hogy ne lássam a nyomait. Sőt nem is tudnék reggelente úgy felkelni, hogy ne emlékezek rá, hisz a gyógyszert be kell vennem, minden egyes nap míg élek.
Az én felfogásomban egyszerűen nem fér meg az amit írtál. Miért van mind ez és miért volt az a sok szenvedés, ha csináljak úgy mintha mi sem történt volna. Úgy érzem ha nem teszek valamit, akkor teljesen felesleges volt az egész és csak tönkre tett. Ha már így jártam, hogy kitoltak velem az égiek vagy ép megmentettek. Nehogy már hagyjam csak úgy elsodródni az életem.
válasza:Szerintem te egyáltalán nem dolgoztad fel a történteket és ezért próbálsz a "világmegmentő" céljaiddal értelmet adni az egésznek. Pedig nincs semmi értelme, ha képes vagy elérni a céljaidat ezután, akkor a betegség nélkül is képes lettél volna. Ha előtte voltak céljaid akkor valósítsd meg azokat és ha eléred őket akkor se állíts túl nagy újabbakat. Ha az elérhetetlen célokat próbálod meg elérni, elfelejtesz élni és ennek tényleg nincs értelme.
Menj pszichológushoz és dolgozd fel vele a dolgot, szerintem utána te is másképp fogod látni az egészet.
A halálos betegség rész nem volt egyértelmű, de így már értem.
válasza:Érezheted magad, de ne drámázz. Mindenkivel történnek sz.@r dolgok nem csak veled. Nem kell ennyire felfújni a dolgot. Túlélted, örülj neki, sok más ember örülne és nem azért panaszkodna, hogy gyógyszert kell szednie. Nem kell ilyen dolgokkal foglalkozni. Ha már volt sz.@rban részed, akkor megtudod becsülni az átlagos dolgokat, szimplán tudsz annak is örülni, hogyha nem fáj semmid, jó a szemed és épp süt a Nap. Pozitívan kell az élethez állni, mert máskülönben retek lesz az egész...
"Szorakozz, erezd megad jol."
Ez is egy opció, de én megértem az "alkotási" vágyad és inkább ebben támogatnálak. Tanulj valamilyen természettudományt. Legyél fizikus, matematikus, kémikus vagy éppen biológus. Sok helyen van szükség kitartó emberek munkájára. Fizika talán a legszebb. A valóságot ismered meg általa, nem csak azt látod, amit az emberek korlátozott képességei észlelni képesek, hanem egy felsőbb igazsághoz jutsz. Ha ezt választod olyan dolgokat fogsz látni és megérteni, amik gyökerében változtatják meg a képedet a világról. A józan észnek ellentmondani látszó dolgokkal fogsz találkozni, de igazak lesznek. Ezeken felül azért tartom ezt a legjobbnak, mert a végső kérdésekre ad választ majd a végén, bár kétséges, hogy mi az megéljük. A matematika nem ilyen. Ő a kis saját megteremtett játszóterén alkot, a matematika inkább filozófia mintsem természettudomány. Olyan világot teremtesz benne, amilyet akarsz, átírsz egy előjelt és már egy teljesen új világot alkottál. Megvan neki is maga szépsége, de valahogy mégse az igazi. Szóval én azt javaslom, hogy szenteld az életed a természettudományoknak. Ettől még lehet családod, szerető feleséged és gyereked. Ez olyan dolog lesz, hogy amikor halálos ágyadon fekszel és visszagondolsz, még ha nem is sikerült nagy dolgot alkotni, akkor is elmondhatod, hogy Te legalább megpróbáltad, nem úgy mint a másik ~7 milliárd ember... Úgy vélem, ezért már megéri élni.
válasza:Bocs 2.-es vagyok, nem olvastam el amit kommenteltel, mert az is egy kisebb drama amit a kerdesbe irtal. Es mint irtak "tulreagalod es ne dramazz"
Elnezest, hogy ezt kicsit erosebben fogalmaztam meg a 2. kommentben, de nem szeretem amikor valaki tulreagalja a dolgokat, es dramazik foleg ferfi letere 22 eves felnott fejjel...
tedd magad tul rajta es elj...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!