Valaki volt mar igy? A baratom 2 eve fufezik en masfel eve vagyok vele.

A fűnek nincsenek fizikai elvonási tünetei. Persze lehet függővé válni, mint ahogy lehet függővé válni az internettől, a TV-től, a szerencsejátéktól, sőt bármilyen szokástól, tevékenységtől.

Mi a baj a fűvel (meg úgy mindenféle legális és illegális droggal, beleértve pl. olyanokat is, hogy cigi, alkohol, stb…)? Az, hogy boldogságot, örömet okoz. Illetve önmagában ez még nem gond. A gond az, hogy ez az öröm talmi, álságos. Valójában nincs semmiféle tényleges olyan változás, ami az örömet okozná. Amint elmúlik a hatása, ugyanott vagy, ugyanolyan állapotban, mint előtte, tehát nincs egy valós változás, ami az örömet okozná, nincs jogos oka ennek az örömnek. (Sőt ha belegondolunk, valójában csak rosszabb lett az állapotod, hiszen szegényebb vagy egy adag fű árával, ami most már hiányzik a pénztárcádból. Más drogok esetén még durvább a helyzet, akár a cigi, alkohol esetén is, a kemény drogoknál meg még inkább, hiszen ott hosszútávon nagyon sokat ront az anyagi, egészségügyi, szociális állapotodon.)

Vannak, amik valóban, mondjuk úgy jogosan okoznak örömet. Pl. ha valamit megtanultál, ha valamire rájöttél, ha valamit kaptál, ha sikert érsz el a munkában, vagy más területen, ha mondjuk megemelik a fizetésedet. Oké, egy nyaralás is talmi bizonyos szempontból, hiszen utána nem más a helyzeted, mint előtte, de egyrészt ez sem teljesen igaz, hiszen valós élményekkel lettél gazdagabb. Másrészt meg ez jutalma annak a fáradozásnak, amit előtte tettél, mondjuk úgy, tudod, hogy ezt most megérdemelted. Kipihened magad, feltöltődsz, így lelkesebben, inspiráltabban tudsz nekiállni a nyaralást követő hétköznapoknak.

Minden függőség csak valami olyan dologgal váltható ki, ami többet ad. Szóval nem könnyű a helyzet, de szerencsére vannak olyan függőségek, amik nem rombolják az embert, az illető környezetét, állapotát, hanem építik. A lényeg, hogy meg kell találni azt, ami okoz legalább akkora örömöt, mint a fű fogyasztása, de pluszban még pozitív hatása is van rád, vagy a környezetedre. Egy jó hobbi, egy életcél, egy jó értelemben vett megszállottság ki tudja váltani a függőséget. Aki lejön az alkoholról, sokszor az antialkoholista klubtól válik függővé. Aki lejön a heroinról, az sok esetben szintén nagyon aktív, lelkes, megszállott módon kapcsolódik a drogprevencióhoz, vagy mondjuk a vallásban találja meg azt a „függőséget”, megszállottságot, amivel ki tudja váltani a drogtól való függést. Vagy nagyon keményen kezd el dolgozni, pénzt gyűjteni, stb… Ez is függőség, csak ezzel nincs baj, nem rövidíti meg az életedet, ráadásul a saját szellemi fejlődésedet is segíti, és még a társadalom számára is hasznos.

Persze lehet a függőséget nem csak pozitív függőségre cserélni, hanem lehet belőle lefaragni is. De ehhez nagy önkontroll, önuralom, tudatos erőfeszítés szükséges.

Szóval szerintem a kulcs: Megtalálni azt, ami úgy tesz boldoggá, hogy arra mások előtt is méltán lehetsz büszke, aminek valami pozitív hozadéka van, és egyben örömöt is okoz. Egy hobbi, egy életcél megtalálása az, ami valóban megoldja a problémát.

Még néhány gondolat zárásképpen:

A megkülönböztetőképesség fontos erény. Egyrészt arra hivatkozol, hogy ő a haverjaival töltheti az időt, szabadabb, téged meg nem engednek el ide-oda. Ez egy dolog. Egy másik dolog meg a füvezés. Ne keverd össze a kettőt. Lehetne elvileg fordítva is, lehet, hogy valakit nem engednek el ide-oda, de titokban azért füvezik. Meg lehet, hogy valaki szabad, nem korlátozzák annyira a szülei, mégsem szív. Te melyikre vágysz? Nem esel-e abba a hibába, hogy igazából szabadságra, hosszabb pórázra vágysz, de ezt a füvezésre, mint tevékenységre vetíted ki, abban látod ennek a megvalósulását?

A perspektíva is fontos. Oké, lehet, hogy a füvezés perpillanat jónak tűnik. De lehet rá egy életet építeni? Milyenek a hosszútávú hatásai? Mennyi pénzt visz mondjuk el, és ez mennyi olyan dologtól veszi el a pénzt, ami valódi örömet tudna okozni? Mindennek van következménye. Valamit csak úgy szabad megítélni, ha tisztában vagy a következményeivel is, az is ugyanúgy felkerül a mérlegre, mikor valamiről döntesz, valamit megítélsz.

Más oldalról is fontos a perspektíva. Meg a türelem erénye is. Gyerek vagy. Az, hogy a szüleid nem engednek el ide-oda, az egy jelenlegi állapot. Ez az állapot nem tartós, hamarabb megváltozik, mintsem gondolnád. Mennyi ideig fogsz még a szüleiddel élni? Pár év. Sitty-sutty elrepül, anélkül, hogy észrevennéd. Oké, mivel nincsenek évtizedes élettapasztalataid, ezt így nehéz elhinni, de valójában így van.