Nem találom a helyem, miért mindeni engem hibáztat?

17 éves vagyok, én próbálok rendes életet élni, egyensúlyt találni a tanulásban, pihenésben, de ha sikerül is 1-2 hétig kiegyensúlyozottan (esetleg túlpörögve) élni, akkor utána felborul az enyensúly. De ebböl a külvilágnak nem sok mindent mutatok. Néha Oscar-díjas szinésznek érzem magam, annyira elö tudom adni mindenkinek, amit hallani akar. Az összes tanárt, szüleimet, osztálytársaimat át tudom verni, elhiszik, hogy mennyire boldog vagyok és mennyire lazán, könnyen tudom írni a 100 %-os dolgozatokat. De ez egyáltalán nem igaz. Ez csak látszat. De ha véletlen akárkinek is merek erröl beszelni, akkor mindig az van, hogy csak belépzelem magamnak, mert szeretek a középpontban lenni és csak sajnáltatni akarom magam. Meg hogy minden csak rajtam múlik. Járok pszichológushoz, ma is voltam, komolyan azt hittem rábirítom az asztalt, mikor századjára a fejemhez vágja, hogy nekem kell megváltozni, meg hogy ö nem tud segíteni, ha en igy allok a dolgokhoz. Nem hiszi el senki, hogy orakat görcsölök a könyvek fölött a jo jegyekert, mindenkinazt hiszi, hogy milyen könnyü azt megcsinálni és én mennyire terhelhetö vagyok. Komolyan már belezavarodok.

De nem ért meg senki, hogy valami miatt nem tudok változni, mindig van bennem egy "ördög". Most is próbálnék nyugodt lenni, délután még az is voltam, de most mikor tanulni kellene, nem tudok az anyagra figyelni, mindig csak azon kattog a fejem, hogy nem fogom holnap tudni a dolgozatot. Es valamilyen szinten igaz is, ha a telefonom nyomogatom, akkor tényleg nem is fog menni, de ha már a sírás kerülget, akkor sem tudok koncentrálni. Szerintetek megoldás? Volt már valaki hasonló helyzetben?