Nem értem, miért van, hogy egy-egy dal, zene, annyira magával ragad, hogy sírni szeretnék, pedig férfi vagyok?

És bevallom, ha néha egyedül vagyok, könnyezem is. Mondok két példát: "Most múlik pontosan" a Csík zenekartól, vagy egy Boban Markovics szám, amit Ruzsa Magdi énekelt: az Ederlezi. Biztosan sokan kinevettek, pedig egy, szinte minden szempontból "normális" külső-belső tulajdonságokkal bíró ember vagyok.(bár azt mondják, az ember saját magát ismeri legkevésbé!) Azt is furcsállom, hogy a feleségemet még szinte soha nem láttam sírni!