Nincs életcélom?! Miért hiányolok valamit az életemből? 15/L (hosszú)

15 éves lány vagyok.

Egészségügyi iskolába járok, a nap 6-8 órájában nem szoktam mást csinálni, még órán is, mint a rajzolást (ennek ellenére a kezem szobrozni szokott amikor kérdez valamit a tanár).

Suli után hazajövök, elvégzem a házimunkámat (mosogatás) meg amit kell majd gépezek és/vagy rajzolok.

Nem mondom, hogy nincs Isten de nem is vagyok hívő, ennek ellenére mindig szinte mindennap felteszem magamban a kérdést, Van valakinek valami célja velem vagy csak várjak x évet amíg meghalok?

Mindig csak álmodozok rajzolás közben, zene hallgatás, sétálás. Még egy sima falon is a saját képzeletemet látom mert unatkozok. Az iskolában 6-8 órán át nem csinálok mást mint rajzolok mert senkivel nem tudok egy jót elbeszélgetni, nem illek oda.

Nem mostanában kezdtem el ezen gondolkozni. Évekkel ezelőtt is, 7-8 éves koromban is, csak akkor még megvoltam azzal, hogy egyszerűen érdekel és akkor még hittem a Mikulásban is.

Nem tervezek meghalni emiatt, ha így maradok még x évig akkor állok elébe, így maradok.

Mindig (óvodás korom óta vagy előtte is) azt szerettem volna ha bármilyen csoda lenne az életemben és a csodát azt nem arra értem, hogy megnyerjük a Lottót vagy lenne esélyem egy pénzes pasinál. Minek? Csoda alatt azt értem, hogy varászlat, bármi, erő, világ, lény, szellem AKÁRMI! Szerintem léteznek csodák, de úgy vagyok vele, hogy ha valakivel történne a Földön, Magyarországon, bárhol, biztos, hogy nem rám esne a választás szóval nem is reménykedek igazából, hogy holnaptól lesz célja, értelme az életemnek.