Egyedül vagyok, mihez kezdjek?

Persze, hogy van családom, viszont mostanában nem valami jó a viszonyom velük. Meg hát azért teljesen más velük és egy baráttal beszélgetni bizonyos dolgokról. A tanulással nincs gondom, sosem hanyagoltam el, csak szeretnék egy kis változatosságot az életembe. Nem bírom elviselni, hogy szabadidőmben csak otthon üljek. Lehet, hogy bénán hangzik, de csak egyszer élünk, ezért is sajnálom azokat a perceket, amiket semmittevéssel töltök (és nem kevés ilyen van), viszont egyedül nem sok mindent tudok tenni. Pár év és teljesen meg fog változni az életem, ahogy minden más velem egykorúnak is, keményebben kell majd tanulni, sőt dolgozni kell menni, ami után még kevesebb lehetőségem lesz bármit megtenni (és nem bulikra, piálásokra, esetleg drogozásra gondolok). Ezért is szomorít el a tény, hogy ennyi barátom van (és nem mindegyik velem egykorú az idősebbekkel is ez van), mégsem érzem ezt mindig, mert ők nem így gondolkodnak. Ha tehetik csak fekszenek és lustálkodna. Még a legjobb barátnőmet is csak ritkán tudom kirobbantani otthonról. A mai fiatalok teljesen elpocsékolják az életüket, hála a lustaságnak és a mai technológiának.