Mit csináljak, ha nem bírom tovább a kollégiumot?

Költözz albérletbe több kollégiumi társaddal eggyütt. Jobban kijöhettek anyagilag és a magatok ura vagytok.

Mifelénk egy 2,5 szobás lakás havi 50+rezsi ami 50 alatt van 33000 havonta az ottlakás 3-tokra de olcsóbb ha egy szobában ketten vagytok pl nagyszoba mert akkor 25000 is lehet. És nagy vonalakban mondtam mert az én városomban 40+rezsi a 2,5 szobás lakásom havi rezsije 5-ünkre 45000 elég sok áram víz korlátlan telefon nett kábeltv 200 csatorna...stb Csökkenthető a rezsi. 40000-es város 16 kollégiummal. Ha egyedül mész minigarzonba 15-20+rezsi és a rezsi ~15 Kettőtöknek oszlik. Nézd meg ahol laksz szobánként ~15 a rezsi minimum hogy jöttök ki jól anyagilag. Ott ahol laksz lehet kutyusod cicád egered. Szívesebben vagy heti 5 nap távol otthon mint heti 5 nap a koleszban.

Négyes vagyok.

Amiket felsoroltál, azok nagyrészt kényelmi szempontok. Naná, hogy sokkal kényelmesebb, amikor anyuka ébreszt, csinál neked reggelit, mos, főz, takarít rád, elintézi a főbb dolgokat. Éppen ebből a kényelemből fakadóan lakik még most is ijesztően sok egyetemista csoporttársam a szüleivel. De a felnőtt élet nem arról szól, hogy valaki kiszolgál. That's life, baby. Fel kell nőni a feladathoz. A gimnáziumválasztás többről szól, mint a kollégiumi lét. A jövődet határozza meg, a szakmádat, az egyetemedet, a későbbi hivatásodat alapozza meg. Ha az adott városban magasabb színvonalú oktatást kapsz, mint mondjuk a szülővárosod középiskolájában, akkor választhatsz, hogy jelenleg akarsz kényelmet az otthon éléssel, és később szenvedést a középiskolai oktatásod színvonala miatt, vagy most kibírod, és később lesz könnyebb. A döntés a tiéd, de nem biztos, hogy érdemes most a könnyebb utat választani. Hosszú távon gondolkozz és mérlegeld, mi éri meg.

Érdekes mód én szerettem az önállósodás részt. Hogy megtanultam, hogy kell kitölteni és befizetni egy csekket a postán. Általánosban ezt mindig a szüleim intézték, és ha a gimis éveimet otthon töltöm, akkor valószínűleg ugyanúgy a szüleim feladata maradt volna ez. Megtanultam, hogy ha én magamtól nem vásárolok be, reggel nem lesz reggelim. Mert nincs anyu, aki megvegye helyettem a kiflit. Hogy ha nem mosogatom el magam után a szennyes edényt, nem lesz miből ennem, mert egy kollégiumban általában egy embernek egy darab van mindenből (tányér, villa...). Hogy a folyosón lévő zuhanyokban és hűtőszekrényekben farkastörvények uralkodnak. Én jobb helyzetben voltam, mert minden hétvégén hazajártam. De voltak kollégisták, akik havonta egyszer jártak haza, mert nagyon messziről voltak. Ők megtanultak főzni és mosni. Nekem ezt már egyetemen kellett, mert a gimiben kimaradt. De ez nem okozott problémát.

Nekem 9.-ben sokkal inkább a beilleszkedéssel volt bajom. Nem voltak nagyon barátaim, nem fogadott be az osztály. De aztán a későbbi években ez is megoldódott és ma már semmi pénzért nem cserélném el a gimis éveimet.

A tanulás nekem is nehezen ment kollégiumban. Amit tudok tanácsolni: könyvtár. Ha van a városban egyetemi könyvtár, az a legjobb. Vagy lehet, a sulitokban is akad egy. Ilyenkor, amikor jó idő van, én parkba kiülni tanulni is nagyon szerettem. Esetleg próbálj meg hétvégente otthon az egész következő hétre tanulni.

Persze ehhez nagy adag önismeret is kell. Ha nagyon nem érzed jól magad, ha úgy érzed, ez neked még korai, akkor nem szabad félni változtatni, nem szabad félni beismerni, hogy most valami nem sikerült. Neked kell tudnod mérlegelni, hogy ezek az okok tényleg komolyak, amik megkeserítik az életed, mert nem tudsz rajtuk továbblendülni. Vagy esetleg csak a kényelem beszél belőled, de egyébként hozzá tudnál a mostani életstílushoz is szokni. Édesanyám mindig azt mondja, hogy egy évet mindenhol ki kell bírni. Ennyi kell, hogy kiderüljön: tényleg nem vagy jó helyen és változtatni kell, vagy csak a kezdet volt döcögős, de alapvetően jó lesz ez. Ezt pedig magadba nézve tudod eldönteni.

Gyerünk, fel a fejjel :)

Négyes vagyok.

Mint mondtam, nekem az osztálytársaim voltak azok, akikkel nem jöttem ki. Ez igazából 12. végéig így is maradt, egyszerűen nem szerettem az osztályom. A kollégiumhoz és a szobatársaimhoz sem kötődtem annyira. Viszont kerestem olyan tevékenységet, olyan hobbit, amit szerettem és ahol találtam barátokat. Nekem a tánc lett az és a táncos társaim lettek a mai napig megmaradó barátok. Ha egyedül érzed magad a kollégiumban, ne erőltesd. Próbálj találni új hobbit, sportot, helyeket, ahol új emberekkel ismerkedhetsz meg.