Miért érzem azt, hogy csak akkor vagyok valaki/akkor van értelme az életemnek, ha nem vagyok egyedül? 25/L

Kedves Kérdező!

H normális-e v sem, nem foglalkozom vele, nem szeretek címkézni. Normális? Nooormális? Normális...? Nem mindegy?

Nézzük, h lehet ebből az érzésből kijönni!

Egyes számú verzió:

Ha a szüleid nincsenek ott, menj el Te hozzájuk, lepd meg őket vmi szívességgel: főzz nekik, mire hazajönnek, kapáld meg a kertet/mosd ki a függönyeiket, ilyesmik. Örülni fognak a segítségnek, örülni fognak Neked.

Segíts a barátaidnak, h amikor elfoglaltságuk véget ér, egy kicsit együtt tudjatok lenni.

Ha fontos akarsz lenni valakinek, legyen számodra fontos valaki! Még ha az a "valaki" szőrös négylábú is :) Ha szeretnél valakit magad mellé, szerezz egy kutyát vagy egy barátot. Pasizz be!

Kettes számú verzió:

Hozzászoksz az egyedülléthez. Az élet valós élményei, mint a megszületésed, a halálod, a közte lévő fájdalmak és boldogságok mind-mind egyszemélyes élmények. Szavakkal leírhatók ugyan, de érezni egy ember érzi őket: Te. Nem butaság ezt az IGAZÁN egyedüllétet elfogadni, könnyebb lesz az életed. Érdemes a magány valóságán v valótlanságán elgondolkodni, jobb mint depresszióba borulni, igaz?

Remélem, segítettem!

Ez teljesen normális érzés.Én is épp ezen az érzésen megyek keresztül.

Igaz én 21 éves Lány vagyok,de pont ugyanez a bajom.

Ez azért van mert az ember alapvetően társas lény, és nem pedig egyedüllétre van kitalálva.

Szeretetéhes vagy te is,most érzed hogy a szülők sincsenek,mindenki felnőtt, elfoglalt lett,dolgozik.

Eddig suliba jártatok,most mindenki dolgozik és megy a saját élete után