Volt már olyan az életetekben, hogy valamiről előzőleg meg voltatok győződve, hogy úgy biztosan jó, aztán pedig kiderült, hogy bárcsak soha ne történt volna meg?

Persze, de ettől szép az élet. Így lehet tanulni, így válik az ember egyre jobbá.

Egyébként az életemben olyan talán nem volt, hogy úgy gondoltam, hogy nem kellett volna megtörténnie. Az is egy tanulási folyamat része, és fölösleges azt hinni, hogy nem jó, hogy megtörtént.

Van egy fiú aki megkért várjam meg míg kiderül mit is érez velem kapcsolatba, mivel párkapcsolatban volt nem tiltakoztam! Ennyit mind a ketten megérdemeltek! Én egyre jobban beleszerettem a fiúba, úgy érezte, hogy engem szeret, nos egy időn belül rájött mégse így van, de nem tudta össze törni a szívemet annyira beleszerettem! De mióta nincs velem mégis mindig látom, egyre inkább csak álomvilágban élek, mintha még velem lenne. Képtelen vagyok elfelejteni, megsebzett ha egy életre nem is de hosszú időre. Nem kell más, pedig ő már soha nem lesz az enyém.

Azt hittem a megfelelő döntést hoztam, pedig már abban a pillanatban ott kellett volna hagynom, amikor megpróbált köztem és egy másik nő közt dönteni.

Nem lehet, hogy neked az a bajod, hogy ugyanolyan pasikat fogsz ki? Tudod, egy pszichológus most megkérdezné, hogy milyen az apád....

Én nem vagyok az, de talán van ebben valami.