Veletek is történt már ilyen?

Valahogy annyira taszítónak éreztem ezt a sok sok dolgot amik manapság mennek a világban, hogy támadt egy ötletem. Arra gondoltam, hogy ha kilőnének az Űrbe mindennel amire valaha vágytam milyen jó lenne nekem.

Kaja, pia, zene, film, könyv, kisállatok, a legjobb számítógép és a legjobb játékok. Szabadság amennyit akarok és senkinek nem tartozok magyarázattal, senkinek nem kell megfelelnem és senkivel nem beszélhetek a földről. Ebben a nagy örömben hancúroztam mikor hirtelen a pokolban találtam magam. Kétségbe estem és féltem. Úgy folytogatott az érzés, mintha egy óriáskígyó tekeredett volna a nyakamra. Egy pillanat volt csak ez a képzeletbeli utazás és máris rémálommá vált. Percekig kalapált a szívem még. Megbántam magát az ötletet is és nem is értem, hogy gondolhattam ilyenre. Hálás vagyok amiért emberek közt élhetek és velük harcolhatok a problémáikkal. Lehet most dilisnek gondolsz de ez a te dolgod. Arra lennék kíváncsi, hogy mással is történt-e hasonló? Olyan mintha minden ellenszenvem ott hagytam volna a végtelenben és nem maradt más csak az öröm, hogy itt lehetek.