Érzett már így valaki?

Bajban vagyok...valamiért olyan érzésem van mintha depresszios lennék... Lehet hogy ez még nem az, csak kezd hasonlítani rá(és remélem,hogy így is van),de az az igazság tanácstalan vagyok...Alvás zavarokkal is küzdök és mostanában nincs kedvem se semmihez se senkihez... nagyon gyakran érzem azt,hogy ELEGEM VAN! (De úgy mindenből!) Sokszor játszadosztam el a gondolatta,hogy hogyan öljem meg magam... Szeretném leszögezni nekem ilyen még SOHA az életben nem jutott még az eszembe... Alig vannak olyan emberek akihez fordulhatnék... Ha el is kezdem nekik mondani,hogy mit érzek vagy nem hallgatnak végig vagy egyáltalán nem veszik komolyan, hanem csak legyintenek rá ,hogy "ugyan ne hülyéskedj már." (utóbbiba bele tartoznak a szüleim is...) És ettől egyre jobban azt érzem, hogy egyedül vagyok és nem számíthatok senkire... Bár azért ebbe egy kicsit én is közrejátszom, mert én sem merek mindig megnyílni...talán mert attól félek,hogy mit gondolnak mások... Az az igazság, hogy szerintem sohasem az öngyilkosság a végső megoldás és én hiszek abban, hogy mindig van más út és sosincs késő segítséget kérni...ha nem is gyógyul be teljesen a seb, de legalább MEG KELL PRÓBÁLNI... És mégis itt tartok... Én, akit sohasem bántottak, akinek nagyágyból mindene meg van amire szüksége van... Teljesen tanácstalan vagyok... Még magam sem tudom,hogy mitől és miért érzem ezt... Miközben tudom,hogy SOHA NEM TUDNÁM MEGTENNI, hogy véget vessek életemnek... Ha van BÁRKI aki érzet már így vagy hasonlóan, És látja ezt, ATTÓL KÉREM, HOGY ADJON TANÁCSOKAT,HOGY Ő HOGY JUTOTT TÚL EZEN mert én már tényleg úgy érzem, hogy nem bírom tovább.

14/L