Hogyan bocsájtsak meg magamnak?

Én és a barátnőm már betöltöttük a második évünket együtt. Igaz szerelem, még a mai napig is. Szeptemberre nagyon sokat veszekedtünk a távolság miatt, ugyanis hetente maximum három napot láttuk egymást, mivel ő egyetemre jár, kilóméterekre. Szakítottam vele, ráadásul olyan módon, hogy arra mai napig nem merek visszagondolni. Eltelt pár hónap, és ráírtam, mert én nem azért szakítottam vele, mert nem szerettem, csak nem akartam tönkretenni. Nyolc hónappal később újra együtt vagyunk, és még jobban szeretjük egymást, de nagyon bonyolult a helyzet. Az alatt a nyolc hónap alatt, amit én szó szerint végig szenvedtem, ő összejött egy sráccal az egyetemen. Lefeküdt vele. Ami valószínűleg az én gyerekes mesevilágomban létezett, hogy én vele vesztettem el, és senki másnak nem adtam volna magam. Ő egy normális lány, és nem sejtettem, hogy hamarabb fekszik le mással, mint hogy egyáltalán összejönnek, vagy hogy egyáltalán lefekszik valakivel. A lényeg, hogy nem szerette a barátnőm, elmondása szerint, ő így dolgozta fel. Benne óriásit csalódtam, magamat meg gyűlölöm, mert én nem álltam ki a kapcsolatunk mellett. Én voltam gyenge ahelyett, hogy bírtam volna, és küzdöttem volna érte. Erről a helyzetért csak én tehetek, bár tudatosan a srácot okolom mindenért. Hogyan bocsájtsak meg magamnak? Teljes szívemből utálom magam, és nem bírom.