Hogy dől el, hogy valaki sokat panaszkodó ember lesz vagy viszonylag hanyagolja ezt a cselekvést?

Elsősorban magamból indulok ki, elég analizáló típus vagyok, aki állandóan elemzi a másikat, és saját magát is. Pár éve azt vettem észre, hogy nagyon sok mindenki csak zudítja rám a negatív dolgokat, csak mondja, mondja, és mire a végére ér, nem talál semmilyen megoldási lehetőséget, a beszéd célja tulajdonképpen csak az én energiám leszívása volt. Lehet a többiek mást mondanának, de én ilyenkor egyből próbálok valami pozitívval előhozakodni, akkor is ha a saját problémám szól. Egyszerűen rosszul érzem magam ha másnak céltalanul rossz dolgokat mesélek, negativitást víve a beszélgetésbe. A kérdésem csupán arra irányul, hogy miért alakulhat ez ki egy emberben? Lehet, hogy gátlások vannak bennem és egyáltalán nem akarom mutatni így a gyengébbik oldalam?