Hogy folytassam az életem?

Újra és újra előjön ez a kérdés, hasonlókat olvasgattam itt is és egyéb cikkeket a neten.

Érettségim van és most az OKJ-s képzésem második, egyben utolsó évét fogom megkezdeni. A gimit imádtam, a tavalyi évem is csodálatos volt, nem panaszkodhatok a jelenlegi időszak miatt. Ám szembe kellett néznem azzal, hogy mint ahogy minden, ez is a végéhez közelít. És már itt lenne az ideje, hogy foglalkozzak azzal, hogyan tovább. A életem egy fontos szakasza le fog zárulni (már csak amiatt is, mert ezzel a tanévvel együtt 5 éve élek teljesen másik városban, messze a családomtól), és akármivel is megyek tovább, az egy teljesen új környezet lesz.

Elég idős is vagyok már ahhoz, hogy tudjam az elkövetkezendő dolgoknál csak magamra számíthatok. Nem lesznek ott nevelők, tanárok, vagy a családtagjaim, hogy egyengesség az utam.

És itt a baj, nem tudom miképp induljak el és hova. Ugyanis ami engem foglalkoztat, abból igen nehezen lehet megélni. Persze, hinnem kell magamban, és küzdenem és egyéb ilyen dolgok. De lássuk be, képzőművészként korlátozottak a lehetőségeim, pláne, hogy tanár nem akarok lenni. (Leginkább a gyerekekhez nincs érzékem. Nem szeretem őket, nem értem őket...bosszantanak. Jó, ez így nyers. Inkább arról van szó, hogy nem értem a nyelvüket, és a bosszantó az lenne, ha pl tanácsot kellene adnom -feltételes- tanári pályám során, hogy elmondanám mit hogy tegyenek, és nem teszik és üldögélnek a romokon tovább. Ezzel a helyzettel nem tudnék mit kezdeni, ahogy most sem tudok, amikor tanácsot kérnek tőlem... de most nem az a kérdésem tárgya, bocsánat az elkanyarodásért.) Szóval nem vagyok tanárnak való, de ami foglalkoztat, abból nem fogok tudni megélni.

(gondolkoztam a divattervezőin is, vagy stylist vagy ehhez hasonlókon, de a neten tájékozódva nem engedhetem meg magamnak a tandíjt.)

Úgy érzem hogy az időm pedig rohamosan telik, és jó lenne minél hamarabb levenni édesanyám válláról a terhet, hogy eltartson.

(Tehát ott lennék 20+ évesen egy olyan képesítéssel, amivel nem tudok megélni, és el kéne tartatnom magam ezek után is, hogy akkor kitaláljam mi legyen velem (megint)). Persze, dolgozok, viszont suli mellett vagy után nem látok olyan kedvező lehetőséget, hogy pl fizessem a tandíjam, az albérletem és még megéljek amellett, hogy teljesítsek tanulás terén is.

Azon kívül, hogy a művészi oldalam/gondolataim - nevezzük aminek szeretnénk- foglalkoztatnak leginkább és arra építettem volna az életem, azt tudom csak, hogy Ázsiában szeretnék élni. Ezt gondoltam leírom, hátha valaki ehhez tud valamit hozzászólni...tanácsod adni.

Most lehet sokkal beszűkültebben látom a helyzetet a minimális pánik miatt... de az is igaz, hogy nem vagyunk olyan jómódúak, hogy hasamra ütve kiiktassam a leírt problámák valamelyikét. Viszont nem tudom mi lenne az a művészeti irány, amiből megélhetnék.

Ezért érdeklődnék hasonló cipőkben járóktól, hogyan léptek túl ezen, milyen kérdéseket tettek fel maguknak, mivel juthatnék én is előrébb....?

Demotiváló, vagy durva válaszokat kérlek ne írjatok, azt magamtól is megoldom. Most pozitív/reálisabb tanácsokra lenne szükségem amik inkább építenek, mintsem rombolnak. :)

Köszönöm.

20/L