Ti is azt kívánjátok néha, hogy bár eltünnétek valahová?

Ha nincs munka, nincs fizetés. Ha nincs fizetés, nincs étel, nincs ruha, nincs internet, nincs melegvíz. Nomád életet egyrészt azért nehéz, mert minden föld – és rajta minden növény és állat – valakinek a tulajdona – az államé, egy cégé, egy magánemberé –, de ha nem így lenne, akkor meg szó szerint nehéz egy ilyen élet. Próbálj meg pénz, felszerelés nélkül megélni bárhol egy hétig, mondjuk télen. Már eleve ott kezdődik a gond, hogy építeni kellene egy menedéket, amihez egyrészt komoly fizikai erőfeszítés kell, másrészt valamilyen tapasztalat, tudás. Jó, mondjuk egy barlang is megteszi. Másrészt be is kellene fűteni. Próbálj tüzet gyújtani gyufa, öngyújtó, miegyebek nélkül… Inkább dolgozok napi 8 órában, mintsem nomádként mindenféle dolgok megvásárlásának lehetősége nélkül próbáljak életben maradni.

Azt kell megértened, hogy neked attól, hogy élsz és létezel, az égadta világon semmi nem *jár*. Nem jár meleg lakás, egyáltalán lakás sem jár, nem jár étel, nem jár ruha, nem jár gyógyszer, nem jár internet, nem jár elektromos áram. Ezeket valaki munkával hozza létre, vár érte valamit cserébe, nem a két szép szemedért dolgozik ő sem. Ezeket neked meg kell szerezni. Nyilván úgy, hogy dolgozol – eladod az időd, energiád, tudásod, képességeid egy részét valakinek pénzért cserébe –, majd ezen veszel tárgyakat és szolgáltatásokat, a megszerzett pénzt ezekre cseréled el.

Nem kell iskolába járnod. Csak annak megvan az ára. 8 általánossal éhbérért fogsz dolgozni keményen, míg egy diplomával könnyebb munkával a sokszorosát fogod megkeresni, mert az a tudás, az a képesség, amit megszereztél, és amiről számot adtál, az sokkal többet fog érni másoknak. Nem kell iskolába járnod, de érdekedben áll iskolába járni.

Dolgoznod sem kell. Egyáltalán nem. Egy csomó hajléktalan van, aki nem dolgozik. De ennek is nyilvánvalóan megvan az ára, ha nem dolgozol, nincs fizetés, nincs meg az a hihetetlen jólét, ami körbevesz. Dolgoznod sem kell, hanem csak érdekedben áll dolgozni.

Ha ezeket az érdekeket nem látod be, nem látod be, hogy minek mi a kötelezettsége, akkor vagy más fogja rád erőltetni, amit jól tesz, és amit később meg fogsz köszönni. Vagy nem erőlteti rád más, és akkor meg később te fogsz szívni emiatt, mert csak a rövidtávú előnyöket tetted a mérlegre, a hosszútávú, sokkal súlyosabb következményeket meg nem tetted rá a mérlegre.

Gondolj bele. Tegyük fel elkerülsz egy lakatlan szigetre, amerre senki nem jár. Hurrá, szabad vagy, nem kell sem tanulni, sem dolgozni. De te egyedül tudnál egy stabil házat építeni, ahhoz kényelmes szerszámokat csinálni? Össze tudnád dobni egy autót? Egyedül sokkal kevesebbre lennél képes, mint így társadalomban, ezerszer kényelmetlenebb életet élnél. Így társadalomban élve meg vagy bekapcsolódsz a társadalom vérkeringésébe, adsz is valamit – munkaidőt, energiát, tudást, másik oldalról meg pénzt –, meg kapsz is valamit – a munkádért pénzt, a pénzért meg termékeket, szolgáltatásokat –, és ezzel te is ezerszer jobban jársz, meg mások is. Vagy nem kapcsolódsz be a társadalom vérkeringésébe, és akkor te leszel a következő koldus, munkanélküli, hajléktalan, aki megfagy a harmadik télen, ha addig agyon nem verik. Te választasz.