Szörnyen érzem magam, mit tegyek?

(Kérlek, olvassátok végig. )Vannak barátaim, de ha nem tudnánk mindig nevetgélni valamin, akkor nem tudnánk semmiről sem beszélni. Nem azt mondom, hogy kamubarátságok, de nem mélyek. Volt egy ilyen sulibuliszerűség, nyolcadikos vagyok. Tudni kell rólam, hogy introvertált típus vagyok, nem igazán szeretem a bulikat, meg minden olyan eseményt, ahol hangosan szól a zene, és emberek sokasága rázódik ide-oda. Ilyenkor undorodom az emberektől, komolyan. Bent voltam a teremben pár osztálytársammal, de így is szörnyen éreztem magam. A telefonommal szórakoztam. Mellettem két osztálytársam volt, akik együtt voltak. Az önbizalmam mindig a padlón van, de most nagyon kellemetlenül éreztem magam. Undorítónak, visszataszítónak és szégyentelennek érzem magam, akkor különösen ez volt. Nem akartam semmit sem csinálni, haza akartam menni. Kellett a figyelem, azt akartam, hogy valaki figyeljen fel rám, de nem kaptam sok figyelmet, amit nem vártam el, csak akartam . Végig egy undorító lánynak éreztem magam, aki nem kell senkinek, és egyedül fog meghalni. A legjobb barátnőm, aki nagyon szeretek elfoglalt típus, aki mostanában sosem szakít rám időt, gimnazista és kolis. Őszi szünetben egyszer találkoztunk, nyáron kb. 15-ször, vagy annyiszor sem , pedig tíz percre lakik tőlem. Mindig én keresem őt, és csak ritkán ér rám. Szörnyen érzem magam, és utálom magam, a külsőmet és a személyiségemet is.

Ez csak ilyen kamaszkori sz*rság,vagy mi ez? Szerintetek

mikor leszek túl ezeken az érzéseken vagy egyáltalán lesz ilyen?