Hogyan fogadjam el önmagam?

Sajnos kis koromtól kezdve sosem voltam megelégedve magammal,semmilyen téren.Ez önmagában nem is lenne gond,viszont mostanra már annyira nagy lett az elfogadatlanság érzésem saját magam felé,hogy ez már a cselekedeteimben illetve a viszonyulási rendszereimben is eléggé észrevehető. Például ,konkrétan szégyellem ha valaki rám néz ,főleg ha hosszasan.Mindig elfordulok,mert attól félek,hogy mit gondolhatott magában,hogy egy ilyen csúnya arcra nézett.. Emellett közösségekben is próbálok a legfeltűnésmentesebb helyre ülni,hogy kevésbé legyen látótérben a külsőm.Viszont mostanság sajnos előjött az is,hogy ha egy idegen hozzám szól vagy közelít hozzám,mindig próbálom lerázni,hogy kevesebb ideig legyen velem személyes kontaktusba,illetve attól félek,hogy a személyiségem csalódást okozhat neki,ezért is minél előbb lekoptatom,hogy ezzel ne okozzak se neki csalódást ,se magamnak fájdalmat..

Azonban ,amit ezek a dolgok leginkább kiváltottak belőlem és ,amit leginkább utálok és megvettek magamban az az,hogy kényszeresen próbálok mindenkinél jobb lenni és mindenkinek megfelelni minden téren,hogy magamban azt érezhessem ,hogy "igen ,én is vagyok valaki.." .Viszont tudom,hogy a márkás ruháktól,a drága holmiktól,a "keménynek" mutató magatartásomtól még egy senki leszek,azonban sajnos valahol még is belül ez egy menekvést ,illetve megnyugvást add a lelkemben.

Gondolhatjátok,hogy ezekből kifolyólag nem sok szociális életem van.Általában az internet bugyraiban,illetve tanulással töltöm az idő. Viszont szerencsére a családom környezetében nem érzem ennyire feszélyezve magam,ezért ott fel tudok oldódni.

Bocsi,ha egy kicsit hosszú lett.Igazából csak arra lennék kíváncsi,hogy ti mit tanácsolnátok ezzel kapcsolatban,szerintetek ,hogyan legyek "normális" ? 20/F