Miért vagyok ennyire indulatos?

Hozzáteszem nagyon visszahúzódó típus vagyok, társaságban is az a mindig én szólalok meg utoljára egyén vagyok. Viszont itthon vannak elfojtott agresszióim. Néha én is megijedek magamtól. Mintha nem én lennék néha, hanem valami uralna érzésem van. Anyukámékkal és nagyszüleimmel élek, de ha nem úgy van néha valami, ahogy nekem tetszik, akkor elönt egy "gyilkos" indulat. Múltkor buliból jöttem haza és kicsit illuminált állapotban voltam. Nem ez volt az első alkalom. És nagymamám mondta, hogy nem tűri meg a kábult arcom hosszú távon, na akkor majdnem felkaptam a széket....Na nem is folytatom, mert leírni is rossz lenne. Persze lenyugodtam. Nem csináltam semmit. Nem vagyok agresszív, sőt, gyáva beszari alak vagyok, de itthon apróságok miatt elönt a düh. Múltkor nagymamám elrakott pár ruhát a szobámba. Én akkor épp elvoltam 1 hétig rokonoknál. Mikor hazaértem arra lettem figyelmes, hogy elvan mozdítva ez, az. A fiókomba is vannak felnőtt újságok stb.. Tuti, hogy észrevette. Ezerszer megmondtam neki, hogy nem szeretem, ha bemennek a szobámba. Úgy elkapott a düh, hogy elkezdtem csapkodni és rombolni. És ha verbálisan is összeveszek anyámmal, vagy nagymamámmal szeretek durvákat beszólni, szinte élvezem akkor, hogy én vagyok fölényben, minél jobban feltudom őket idegesíteni, annál jobban érzem magam. De ismétlem, ezt csak akkor, ha veszekszünk valamin, NEM csak úgy. Általában a veszekedésekben mindig én "győzök", de csak a durvaságom miatt. Viszont utána nagymamám nem beszél velem 1-2 napig. Na ott már meg szoktam bánni, hogy miket mondtam. Viszont az újabb veszekedéskor újra előjön bennem a brutális cinikus beszólós énem. Mondjuk nagymamám is elég sértődékeny. Bár ezt lehet csak én látom így. Fene tudja.

Apukám elvált anyukámtól mikor 4 éves voltam. Ő elég agresszív volt verbálisan, és az ő apukája is. Örököltem volna? Mondom egy kis családi hülye vitában úgy feltud bennem menni a pumpa, hogy múltkor bevertem a csempét is.

Hogy lehetne ezt elfojtani véglegesen?

21/F