Igaz az hogy az időskor a második gyerekkor vagy ez csak a magyar emberekre jellemző?

Már megint egy olyan téma, ahol nem értem, hogyan kerül a csizma az asztalra. Hogy kapcsolódik a kérdéshez a magyarság mint nemzet.

A kérdezett időskori állapot alapja nem társadalom-mentális hanem fizikális jellegű. Minden bizonnyal vitán felüli, hogy ha van társadalom amely nem belterjes, akkor a magyar az ilyen, de akkor mi a késztetés a kavarásra

Egyet értek, nem minden idős ember demens, magatehetetlen, ill. gyermeteg.

De én nem állítanám, hogy második gyermekkor! Hiszen a gyerekek folyamatos fejlődést mutatnak, a demens idősek vagy betegek pedig az ellenkezőjét, azaz fokozódó leépülést. Az idős emberek ráadásul komoly akaratossággal párosítják mindezt, vagyis állandóan úgy képzelik ők még mindent tudnak, bármire képesek. Sok esetben nem tudatosodik bennük, hogy elbutultak. Jó néhány idős embernél nem állandó tünet az elbutulás, hanem hullámzó, hol képben vannak, hol nem.

Arról nem is szólva, míg a gyerekek fizikailag egészségesek, aktívak, addig az idősek betegesek, passzívak lehetnek.

Általánosítani ebben a témában sem lehet, így nehéz pontos választ adni a kérdésre!

A kérdésben a magyarságra vonatkozó részt én sem értem!