Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Önbizalomhiányom van, magányos...

Önbizalomhiányom van, magányos és csúnya vagyok. Egyre gyakrabban érzem azt, hogy felesleges élnem, és nem tudom mit tehetnék ellene?

Figyelt kérdés

Nos, igyekszem minél rövidebbre fogni a monológomat, ami jogosan tűnhet önsajnáltatásnak.


Egy 20 éves srác vagyok. A fiatalkorom ellenére elég sok trauma ért egészen gyerekkorom óta (szüleim elváltak, félárva vagyok, nem túl jó az anyagi helyzetünk sem).

Igazából ebben a korban az emberek nagy többsége legalább egy, ha nem több párkapcsolaton túl van. Nos, nekem nemhogy normális párkapcsolatom nem volt még (egy volt ami talán ímmel-ámmal nevezhető párkapcsolatnak, pár hónapig tartott, természetesen a lány tropára vágott mind érzelmileg, mind mentálisan), de még szűz is vagyok. Tudom, sokan mondják hogy ez nem baj, de hatalmas szégyenérzetem van emiatt, és úgy érzem megbuktam férfiasságból. Most tudom ez hülyén hangzik, de így érzem.


Gyerekkoromban mindig azzal csúfoltak az iskolában is hogy ronda és szeplős vagyok (mellesleg a szeplőimet én is utálom, de sajnos nem tudok mit tenni ellenük). Nem egy lánytól megkaptam már, hogy ocsmány vagyok, így, szószerint. Kb 16 éves koromtól talán valamennyivel "helyesebb" lettem, ez annyiban nyilvánult meg, hogy többen mondták hogy férfiasodott az arcom, és 10-es skálán jóindulattal 5-ös vagyok.

Valahányszor kezdeményeztem lányoknál, mindig az lett a vége, hogy szeretnek, de csak mint barátot. Állítólag mindenki szerint aki ismer egy nagyon jó ember vagyok, aki segítőkész, okos és megértő, de én valamiért nem érzem annak magam. Sőt, gyakran úgy érzem selejt vagyok és igazándiból létjogosultságom sincsen az életben.


Ha ez még nem volna elég, a származásom miatt is elég sokszor aláztak és vertek meg suliban, főleg általánosban. Mai napig az emberek többsége amint megtudják a származásomat, szinte azonnal távolságtartóbbak lesznek velem, és azonnal sztereotipizálnak.


Ott tartok, hogy minden éjszaka majdhogynem sírva alszom el, már ha egyáltalán sikerül elaludnom időben, ugyanis az esetek 90%-ban több óra gyötrődés után sikerül olyan hajnali 2-3 körül elaludnom. Minden nap egyre gyakrabban fontolgatom és gondolkodok az öngyilkosságon. Az igazat megvallva, már rég megtettem volna, az egyetlen ami visszatart az az apám, bár néha már abban sem vagyok biztos hogy ezzel nem-e neki teszek szívességet, ugyanis inkább ne legyen fia, minthogy legyen, de egy olyan szerencsétlen mint én.


Régen voltak hobbijaim, amik lekötöttek és örömmel töltöttek el, de mostanság már ambícióm nincs ezekhez.

Az egyetlen dolog ami örömmel tölt el, az az alkohol, de az is csak egy ideiglenes eufóriát ad, utána visszatér a kedvtelenség.


Csak arra vágyom, hogy valaki szeressen, de tudom hogy ez sosem fog megtörténni és egyedül fogok meghalni.Tudom hogy nem egészséges ez az állapotom, de nem tudom mit csináljak. Pszichológus kilőve, ugyanis nem engedhetem meg, pénzügyileg mint mondtam elég rosszul állunk. Bár az igazat megvallva abban sem vagyok biztos, hogy van-e megoldás.


Köszönöm annak, aki ezt az önsajnáltató monológot végig olvasta, és előre köszönöm a válaszokat, ha lesznek!



2019. márc. 19. 18:56
 1/6 Bandrás74 ***** válasza:
100%
Nem vagy egyedül ezzel hidd el.A pia,drog nem megoldás.Magadban neked kell rendet rakni,ha nem tudod senkivel megbeszélni.18 évesen nekem is voltak sűrűn öngyilkos gondolataim ilyenek miatt.45 múltam,küzdök a sötét gondolatok ellen most is.Mindenképp kell valaki akivel őszintén lehet beszélni mindenről.Menj el koncertekre,olvass,hallgass zenét,stb...Ne add fel!Küzdened kell,ez van sajnos!
2019. márc. 21. 10:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 A kérdező kommentje:
Igen, én is tudom, és egyetértek veled. Csak elég nehéz...köszönöm a választ!
2019. márc. 21. 16:34
 3/6 Momiji the Bitch válasza:
Abszolút megértelek... Én már a szüleimhez sem szeretek szólni, mert úgy érzem, hogy nekik is felesleg vagyok, és soha senki sem fog szeretni... (Pedig szeretnek) ha hozzá is szólok valakihez, akkor is levegőnek néznek, mint ha ott se lennék... Ha még tanulsz, akkor azt javaslom, hogy ásd mélyebben magad a tanulásba. Nekem ez segített valamelyest, és meg az eredményem és egy kicsit az onbecsülésem is javult. Vagy pl. Kezdj el rajzolni. Ha fel tudsz valami jót/ szépet mutatni,akkor a társadalom értékelni fog. U.I.: nem mindenkinek fontos a külső. Szerintem egy igazi kincs az olyan ember, akivel el lehet hülyéskedni, beszélgetni komolyabb témákról (pl a zene, rajz), bárhogy is nézzen ki. Fel a fejjel!
2019. márc. 24. 21:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 A kérdező kommentje:
Utolsónak: én ugyanilyen vagyok. Mármint imádok komoly és komolytalan témákról egyaránt beszélgetni, és ezt rengeteg ember mondta is már, hogy nagyon jó velem beszélgetni/hülyéskedni. Emellett azt is mondják hogy elég tájékozott vagyok, ami, nem nagyzolásként de valamelyest igaz. De hát, mai világban nem ez az elsőszámú dolog ami számít amikor mondjuk párt keresel, amit valahol meg is értek. Nyilván külső alapján nem ítélkezünk, de azért mégis csak az ember külseje az amit először meglátsz.
2019. márc. 25. 17:08
 5/6 A kérdező kommentje:
Oh, és igen, a művészkedés valamelyest nekem is segít. Mondjuk annyi hogy én nem rajzolok (csak nagyon minimálisan) hanem írok.
2019. márc. 25. 17:11
 6/6 anonim válasza:
Megértelek! Bár fiatalabb vagyok de nem egy barátnőm volt hasonló helyzetben mint te. Sajnos egyiküknek az öngyilkossággal ért véget az élete és hihetetlenül fájdalmas űrt hagyott maga után még ha nem is hozzá álltam a legközelebb. Ő miatta is úgy érzem el kell mondanom hogy ne add fel. A barátaidnak és Főleg apádnak egy olyan sebet okoznál ami fájdalmasabb bárminél. Nekem is sokszor vannak lelki gyötrődéseim gyűlölöm is magamat. De ahogy előttem már valaki mondta a művészetek segítenek. amin javíthatsz a közérzeteden ha vidámabb számokat hallgatsz (semmiképp nem pesszimistákat mert az még jobban ront a lelki állapotodon) Még Javasolnám a Wattpadot neked mert ha jól láttam szeretsz írni és pár pozitív visszajelzés igen nagy energia löketet tud nyújtani a mindennapi szenvedésekhez és még ha nem is tudsz aludni akkor az írással hasznosabban töltöd el a időt.Lelkileg próbálj pozitívan állni az élethez. Megöleltek vagy csak láttál egy szép naplementét vagy hasonlók? örülj neki hogy megtalálod azokat a apróságokat is az életben amit már sokan nem látnak. Tarts ki és hidd el jobb lesz minden. Én szurkolok neked és biztos minden jobb lesz! Ne add fel hanem nézz előre és lépj. Remélem minimálisan segíthettem.
2019. ápr. 30. 15:47
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!