Hogy dolgozzam fel, hogy talán sosem lesz saját lakásom és még elköltözni se tudok a szüleimtől? Érdemes aggódnom egyáltalán?

Tudom tudom eleget olvastam már, hogy 23 évesen már minimum 5 éve külön kéne élnem, de nem túl egyszerű és emiatt rossz is a kedvem rengetegszer...

Budapesten élek, itt is dolgozom, nem is akarok máshova költözni. (Nem, nem nézem le azt aki nem pesti). A szüleimmel lakom, aminek az oka az, hogy jelenleg 160 ezer a fizetésem, ami maximum 220-250 forintra fog emelkedni 10en valahány év múlva... egyedül nem tudnék fenntartani egy albérletet, idegen lakótársakban nem bíznék, barátaim közül senki nem keres albit, párkapcsolatom meg 3 éve nincs és lehet nem is lesz egyhamar.

Lakástakarékpénztáram van, 9 év múlva jár le. Ha mellé spórolok, akkor tudnék venni 30 éves hitellel egy 20 millió lakást, amit jócskán fel kell újítani... 22 évig bíztam abban, hogy lesz egy komoly párkapcsolatom, akivel a lakásvásárlást, együttélést tervezhetjük és megoldhatjuk, de már feladtam.

Érdemes egyáltalán aggódnom?

Meg ugye mi a biztosíték arra, hogy 9 év múlva nem 100%-os önerő kell, és a legcsóróbb garzon is 40 millió lesz?

23/L