A vezetékek sodrott érvégeinek forrasztóónnal való befuttatása ma már teljesen divatjamúlt?
Emékszem, hogy a faterommal még a 90-es években forrasztóónnal futtattuk be az összes dugaszoló aljzatba/villásdugóba/csokiba betötendő érvéget, de mostanában nem nagyon látok ilyesmit, mindenhol az interneten a krimpelt érvéghüvelyek jönnek szembe. Kikopott teljesen a befuttatás? Csinál ma még olyat valaki? Egy LIDL oszlopos fúróban láttam egy tekerődiós összekapcsolási megoldást, ahol a 2 párhuzamosan egymás mellé állított vezetére csoki helyett ezt tekerék rá kézzel (le is esett, zárlatos is lett a fúró, azért is szedtem szét, és láttam meg, hogy hogy van "gyárilag" megcsinálva...).
Épületvillamosságban használnak még forrpákát villanyszerelők? Vagy sose használtak?
válasza:A forrasztott érvégek az alumíniumhoz hasonlóan ki tudnak folyni a csavarkötés alól. (Ehhez képest nekem vannak 40 éves hosszabbítóim, amiket így csináltam és semmi bajuk)
Épületvillamosságban a forrasztás nem szerencsés, inkább wago-t vagy hasonlót használnak
válasza:Ja, érvéghüvely a sodrott vezetékre meg wago a dobozokba, úgy tudom, ezt írja elő a szabvány.
Nyilván sokkal jobb is lehet az 1mm2-en érintkező csatlakozó, mint az összesodort, leforrasztott csatlakozások.
válasza:Védővezetőt 2014 óta tételesen tilos forrasztani, a többire nézve 2003 óta csak a követelmények teljesíthetetlenek az átlagszakember számára: "Használatuk esetén a kötések megvalósításánál figyelembe kell venni a tartós folyáshatárt, a mechanikai igénybevételt és a hőmérséklet növekedését zárlat esetén." Így aztán ezt igen sokan úgy értelmezik, hogy tilos, amely értelmezés ellen nem sok kifogás emelhető.
De a készülék lengővezetéke az vélhetőleg más előírás alá tartozik.
válasza: válasza: válasza:Sajnos volt már dolgom pár szétolvadt wago-val.
Egyébként az én faterom is villanyszerelő volt, mikor gyerek voltam a 90-es évek elején én is mindent forrasztottam, ahogy mutatta anno.
válasza:#6, roppant egyszerű a dolog, a forraszanyag nyomás alatt roskad, emellett kúszik, ellenállása meg nagyobb, mint a rézé, így zárlatnál leolvad. Továbbiakban nagyon öregszik, finom szemcsés kristályszerkezete buzgó nagy kristályokká alakul, mely már a mechanikai igénybevételt sokkal kevésbé bírja.
Az érintkezések fizikája egy meglepő tényt közöl azzal, aki belemélyed: nem a felület számít, hanem
- az összeszorító erő és
- az érintkező felületek alakja, és
- az érintkező felületek anyaga és ezek állapota
Így, ha a wagonál, ha ezeket a feltételeket a gyártó és a szerelő biztosítja, akkor annak jó kötésnek kell lennie. Aki leégett wagoról tudósít, sosem teszi hozzá, hogy mi volt az ok, mert nem rakott fel a wago szerelője regisztráló műszert, infrakamerát, satöbbi, nem szedte szét Gil Grissom szakértelmével, stb.
De ez olyan szempontból mindegy, hogy az IEC szakbizottsága elhitte
a forrasztott kötés elemzéséről szóló egyetemi kutatásokat. Tudom én, hogy egy magyar szerelő sokkal jobb, mint egy amerikai egyetem szakértőcsapata, a facebookot nézve a koronavírusban is jobbak vagyunk, mint aki fél életén át az AIDS megaz Ebola kutatója volt. :D Hogy Bödőcsöt idézzem, aki a legjobb szociológus manapság, a haverja beszél a Titanicról: Nem hiszem el! Sós vízben? Nem süllyedhetett el. :D
válasza: válasza:8. Köszönöm a részletes választ, el kell fogadnom, mert láthatóan tudományos alapokra építetted, és ezzel nem is szeretnék vitatkozni.
Viszont érdekelne, hogy a gyakorlatban mennyire jellemző összesodort, és szakszerűen leforrasztott kötések hibája, mennyire gyakori a hiba wago-nál, és milyen szerelési hiba szokta ezt okozni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!