Manapság az emberek hogy élik meg, ha véletlenül otthon felejtik a telefonjukat?

Nyilván mindenki máshogy. Én nem vagyok telefonfüggő, de orvos bármikor hívhat, és nem biztos, hogy vissza tudnám később hívni.

Nekem nem hiányozna annyira a telefon. De ha a munkahelyen hívnak egy feladat miatt, vagy otthonról, és nem érnek el, az nem jó. De volt már, hogy otthon felejtettem, és jeleztem aznap munkahelyen, meg haza telefonáltam (kollégám megengedte(, hogy ne aggódjanak, de a telefon nincs nálam.

Nyugodt napként.

Nem nagyon parázok, nem vagyok valami fontos ember, hogy állandóan elérhető legyek vagy én elérhessek másokat. Pedagógus ismerős viszont sorolta, hogy egy kiscsaj pánikrohamot hagyott amikor indultak a busszal osztálykirándulásra és rájött, hogy nincs nála.

mintha a segglukamat felejteném otthon

Egész nap ideges voltam, mert nem találtam a telefonomat, otthon is maradhatott, vagy elhagytam, nem tudtam. Aztán este otthon ott volt az asztalon.

Hálát adtam az Istennek, hogy aznap nem csesztet senki a hülyeségeivrl!

Attol fugg hova mentem. Kutyaiskolaba nem vittem telefont? Nem izgat. Elindultam munkaba telefon nelkul? Az nagy szopas, mert se vonatjegyet, se bkv jegyet nem tudok egyszeruen venni, mit fogok olvasni a vonaton, a peksegben, menzan is vehetem elo a kartyamat fizetni, stb. Cigit venni indultam? Akkor mehetek haza erte mert oda nem szoktam tarcat vinni, csak a telefonnal fizetni.

Véletlenül nem szoktam otthon felejteni, maximum direkt, ha csak rövid időre megyek valahova és nincs rá szükségem. Egyébként munkaeszköz, úgyhogy hiányozna. F