Miért olyan jó az Audiolab?

Azért mert a Hifizés nem adatokról szól.

Azon felül hogy a hallás fizikája egy jól behatárolható tartományon belül kb ugyan azt tudja hasonló körülmények között, az emberek még is mást és mást éreznek és hallanak. Az agynak köszönhetően mások vagyunk. Így más a karakter amit kapunk.

Nagyobb a renoméja az Audiolab eszközeinek.

Számokon meg nem ragadnék le, nem elégséges információk.

Illetve ha valamelyik típusra rácuppannak a kereslet kínálat szabályai miatt feltolja az árat...

Hang mitől jobb ha jobb? Tervezés, és alkatrészek minősége.

Számoknál leragadva nem lehet megválaszolni. Tervezés és alkatrészek minősége. Zene élvezet pedig érzelmekről szól.

Párosított hangfal is fontos láncszem, illetve a forrás is.

Simán a Frekvencia határ nem elégségesen mérvadó. Simán lehet nagyon jó egy csak 20KHz ig dolgozó rendszer egy másikkal aminek minden komponense 50KHz működik. Hiába 20Khz körül van a fizikai hallás határa. Magasabb frekvenciás hangok lehetnek befolyással az alacsonyabb hangok rezgéseire és nem csak fülünkkel hallunk. Mert hogy érzelmekről van szó.

Nekem Marancz van speciel :D

Másrészt meg a frekiátvitelt csillapítási pontok tükrében adják meg, a 20k felett is teljesít az az erősítő, csak egyre kisebb teljesítménnyel.

[link]

Itt egy kicsit modernebb erősítő, de a listában olvasható:

Frequency response (Line)

+/- 0.1dB (10Hz - 20kHz)

+/- 3.0dB (1Hz - 100kHz)

Vagyis rendkívül szigorúan mérve 10-20k.

De +- 3 dB csillapítást megengedve már szinte mindent átvisz és a 3 db füllel hallgatva viszonylag kis csillapítást jelent.

„Próbáltam keresni a neten infót pl az intermodulációs torzításáról, illetve egyéb jelleggörbékről, de a legtöbb erősítőnél nem találtam.”

Ma már ez a „divat” az erősítőt csak szavakban dicsérik, de már az alapvető jellemzőit sem adják meg. Az intermodulációs torzítást mindig is előszeretettel hallgatták, hallgatják el, mert az már valamivel többet árulna el az erősítő minőségéről.

A frekvenciamenet, fázismenet, torzítások, impulzusátvitel bizonyos értéken belüli tartása szükséges, de nem elégséges feltétele egy jó hangú erősítőnek. Például az örök vita elektroncső vagy félvezető. Az elektroncsöves erősítők legtöbbjének kimenetén ott van a kimenőtranszformátor. Emiatt a frekvenciamenet, fázismenet, impulzusátvitel sokkal rosszabb, mint a félvezetős erősítő esetén. Az elektroncsöves végerősítők torzítását 0,1% alá lecsökkenteni már elég nehéz feladat, a félvezetős erősítő torzítása ennél jóval kisebb szokott lenni. Ennek ellenére egy jól megépített elektroncsöves erősítő szebben szól, mint a félvezetős. Vagy mégsem? Miért? Erre a válaszok műszaki paraméterek alapján nem adhatók meg. Ez éppen így van a félvezetős erősítők között is. Miért szól jobban az egyik félvezetős erősítő, mint a másik? Lehetséges, hogy egy gyengébb műszaki paraméterű erősítő jobban szól, mint egy másik, amelynek jellemzői jobbak. Persze akkor, ha bizonyos alapvető kritériumoknak mindkettő megfelel.

Tulajdonképpen az egész rendszert kellene nézni. Mivel hajtod meg az erősítőt, milyen hangsugárzókat használsz, azokat hol, hogyan helyezed el (vájtfülűeknek milyen kábeleket használnak). Ez így egészében határozza meg a hangzást, az erősítő csak egy láncszem ebben a rendszerben, általában a legjobb láncszem, a leggyengébb pedig a hangszóró.

Valóban a meghallgatás lenne a legjobb. Ez akkor igazán jó, ha azonos körülmények között, azonos műsorral és lehetőleg egymás után, esetleg váltogatva az erősítőket hallgatod meg.

A lenyeg a ful.

A kinek mi tetszik dolog.

Anno, a Silver Bridge kis erositom, sorra verte az ismerosok nagy vasait. Volt, hogy boven millio felettit!

Pedig a silverben pl. Eleve kicsi lett a trafo...pluszban, majdhogynem manufakturalis kivitelezesu...es megis.

Tehat sem az ar, sem a nev nem szamit.

Nalam most kenwood szol, A 77, es el nem cserelnem semmire sem.

Hiaba.....az ACCUPHASE orokseg ott van benne👍

Igy igaz.

A név mögé épül a Brand, a többi csak az elvakult, ( 2 milliót kiadtam érte, csak jól szólhat...) hifista gondolati világa....

Az egyik, vagy másik márka jó, vagy nem jó kezdetű mondatok mögött valós tudás nemigen van.

A technikai/ műszaki paraméterek főleg nem számítanak.

A fül az egyetlen hiteles értékmérő.

A miért szól jobbannak több oka is lehet. Az első, hogy a THD+N értékét egy adott frekvenciára és teljesítményre adják meg, pedig a teljes menetét kellene látni a frekvencia/hangerő függvényében. Van aki átlagértéket ad meg, van aki pl a max teljesítményhez tartozó legroszabb értéket, pl THD+N 1%, 250W-nál, de pl 150W-nál ez lehet 0.005% is, mert a karakterisztika végén hirtelen emelkedik a THD értéke (az N konstans, a hangerő növekedésével csökken az aránya).

Ha két erősítő frekvencia és teljesítmény görbéjén is azonos a THD+N ami a harmonikus torzítás összes harmonikusát egyben tartalmazó érték, akkor az az oka, hogy a második, harmadik, ... harmonikusoknak más az aránya. Az emberi fülnek a 2., 4., 6. ,... harmonikus kellemes, szinte észre sem veszi, telt tőle a hang, amíg a 3., 5., 7., ... kellemetlen, művi érzést kelt és jól hallható.

A gyártók azért olyan szemérmesek, nekik megvannak ezek a görbék, mert ezek alapján már nagyon jól össze tudnád hasonlítani az erősítőiket, hangfalaikat, ami nem céljuk.

Nekem az volt a megvilágosodás első lépése, amikor barátom 20W-os Texas Instrumens chippes "bóvli" D-osztályú erősítője, azonos THD+N karakterisztikával pontosan ugyan olyan hangképpel szólt, mint a 20x drágább csöves erősítőm, ha a hangerő azonos volt.

A THD+N összehasonlításnál az is fontos, szerintem, hogy a nagyobb érték ha 2., 4., ... harmonikusok dominálnak kellemesebb, mint a kisebb torzítású. Szóval nem az eredeti zenét hallod, picit melegebb és eufórikusabb, mégis kellemes a fülnek és a felharmonikusok plusz térbeli információt adnak a hangszerek elhelyezkedéséről, jobban érezni a sztereó teret. Emiatt vesznek sokan pl csöves erősítőt és emiatt kell képzett fül, az eredeti felvételhez közelítő jobb minőség (alacsonyabb THD+N) felismeréséhez, mert elsőre szubjektíven az tűnhet a rosszabbnak (nincs benne eufória, hidegebb).