Üres vagyok és törött, egy valóságos roncs. Van így esélyem barátokra lelni?
Nem nyavalygásból, hanem logikai alapon kételkedek.
Amennyire sérültnek érzem magam lelkileg, egy hasonló paraméterekkel rendelkező, pszichésen kikészült valakit nem tudnék pátyolgatni - márpedig biztos, hogy szüksége lenne rá. Mi több; így is nagyon padlón vagyok, és tudom, hogy egy hasonló szinten lévő ember idézőjeles, nem direkt lehúzását sem bírnám el a saját lehúzó dolgaim mellett. A sajátomat se bírom.
Viszont más szempontból pedig áll a kérdés hogy, egy ilyen paraméterekkel rendelkező embert, mint én, mégis minek venne a nyakába valaki, aki nem ilyen? Miért kellenék valakinek, aki normális, kiegyensúlyozott, és nem egy sebekkel teli, járkáló hulla?
Nekem ez elég saját farkába harapó kígyó szituáció.
18
válasza:hát esélyes, hogy energiavámpír lennél a "baráti" kapcsolatban, ahol főleg a te lelki szükségleteidre kellene fókuszálni
eléggé mérgező kapcsolat lehet belőle
én is voltam padlón, több évig depressziós voltam, de kevés ember tudott róla
fontos, hogy törekedj a normális baráti kapcsolatra és ne energiavámpír legyél!
Jelenleg úgy állítok, hogy azért vagyok csak életben, mert rettegek a halál gondolatától.
Alig van kapacitásom a kötelező helyeken is megjátszani, hogy jól vagyok - tegnap is majdnem elkezdtem bőgni a boltban egy emlék miatt - , ha nem lennék őszinte, akkor nem lehetne még kísérleti szinten se barátkozni, nem tudnék hozzá közel kerülni, ha takargatnám a problémát, és színészkednék. Kialakulna egy felszínes kapcsolat, amiben ugyanúgy maradnék egyedül, szeretethiányosan, mint ahogy most vagyok, tehát nem lenne sok értelme a dolognak.
De, akkor végül is... lényegében jól gondoltam, hogy esélytelen. :(
válasza:ha csak lelki szemetest keresel azt ne barátban keresd akinek kisírod a bánatot és ennyi
egy barátság nem erről szól, ha csak ennyit tudsz belevinni azzal meg is mérgezed az egészet
mi az amitől ennyire padlón vagy?
válasza:
válasza:Szaksegítségen nem gondolkodtál? Pszichológus, pszichiáter, mert ha kicsit rendbeteszed magad, akkor könnyebb más emberek felé nyitni.
Nekem is sok "csomagom" van, de gondosan elrejtem mások elől, kifelé magabiztos vagyok, meg érdeklődő, kedves, de ha magam vagyok, akkor nagyon padlóra tudok kerülni. Igyekszem a megtalálni a kis örömek is, a szépséget az életben ez segít átvészelni a napokat. Amúgy van 2-3 igazán mély barátságom, illetve párkapcsolatom. Ők ismerik az igazi énem viszont, ha olyan a hangulatunk kölcsönösen kihúzzuk egymást a gödörből. Ennek ellenére nekem is pszichológusra van szükségem, mert csak van olyan dolgom, amit nem igazán tudok feldolgozni, rájuk pedig nem szeretném tenni (pl nagymamám betegségét és halálát nem igazán tudom feldolgozni).
válasza:Kérdező, kedves, én mindkét oldalon álltam; voltam én is energiavámpír, amikor egy nehezebb időszakom volt és jobb időszakomban hozzám is csapódtak energiavámpírok (persze nem egyszerre).
Egyrészt tudom milyen az, ha valaki energiavámpír; tényleg csábítóbb a lelki gondjaidat megosztani valakivel, aki kedves számodra, így nem leszel úgymond "rákényszerülve", hogy szaksegítséget keress. Próbálsz majd egy határt meghúzni, hogy csak ennyit eresztesz rá, de ez a határ mindig kitolódik kicsit és a vége az lesz, hogy már, úgymond függsz tőle - és nehéz érzékelni azt, ha megelégeli.
Másrészt tudom milyen egy energiavámpír támasza lenni. A kezdetekben hízelgő, hogy ennyire megtisztel a bizalmával, majd elkezded érzeni, hogy megint ugyanazt a beszélgetést folytatjátok le, mint 3 nappal ezelőtt, nagyon lelombozódol minden csevej alatt, idővel már meglátod valahol és gyorsan próbálsz úgy tenni, mintha nem vennéd észre, illetve elmenni másfele; mindig csak egy kis idő kell, hogy nélküle legyél, hogy feltöltődj, de nem lesz csábító a nyugalom után visszakerülni a mókuskerékbe, ahol megint leszívja valaki az energiádat. Az utalgatásokat nem érzékeli, amikor meg kiállsz határozottan magadért, nagyon megsértődik - öngyilkosságot kísérelhet meg vagy nagyon durván ellened fordulhat vagy csak simán összeroskad vagy, ha mázlid van, csak átszáll egy m-ásik emberre.
Szó, mi szó - egy barátságban persze meg kell beszélni a dolgokat, támogatni kell egymást, de ez oda-vissza működik. Az már nem egy jó pont, hogy hozzád senki se forduljon a gondjaival, de Neked legyen a támaszod.
Illetve egy barátság nem csak a gondokról szól, hanem arról is, hogy együtt élitek meg a JÓT is.
Én javaslom, hogy próbálj szaksegítséget kérni. Keresgélhetsz pszichológusokat, rá fogsz lelni arra, aki nagyon szimpi és tuzdtok együtt rendesen dolgozni.
Meghalt két hónapja anyukám, és egyre jobban azt érzem, hogy nem bírok nélküle létezni - korábban már írtam ki ezzel kapcsolatban kérdéseket, de elvesztettem a fonalat, hogy melyik van meg, és melyik törlődött, mert a rengeteg, "aki hülye és sajnáltatja magát, ugorjon a vonat elé" típusú komment után likvidált az oldal közülük párat.
Már két hónapja keresem a pszichológust, és tudom, hogy segítségre szorulok, és nagyon pedálozok, hogy meglegyen a megfelelő ember, keresgélek a neten, kérdezősködök, telefonálgatok, e-maileket küldök, de eddig mindegyik elhajtott. Vagy nincs idejük, vagy nem akarnak velem foglalkozni. Eddig csak eggyel jutottam el személyes találkozóig, mert a többi már az egyeztetéskor lekoptatott;
"Maga X városból járna át?! Miért nem a közelben keres?
"Azért, mert a közelben már mindenki kosarat adott, akit nem ismertem, akit pedig ismertem, arról tudom, hogy nem tud segíteni, mert nem jó, és csak kiosztja a beteget."
"Nem igaz, hogy nincs a közelben, próbálkozzon jobban!".
Akinél összejött a találkozó, mondta, hogy gyakran kéne járnom, amit ingázással ő nem javasol, és ezért mondta, hogy következőleg már nem fogadna.
Ő mondta azt is, hogy kezdjek el barátkozni, és akkor jobb lesz.
válasza: válasza:Most csak tippelek, de ezt akkor szokták mondani, ha maga a pszichológus kevés volna a segítésedre, mert klinikai szakpszichológusra volna szükséged vagy maga a pszichológus más területre specializálódott.
Pl., ha egy borderline-os hallgató bemegy az egyetem pszichológusához, hasonló választ fog kapni. Ugyanúgy, ha a szexuálpszichológushoz bemegy valaki anorexiával.
Máskülönben nevetséges a szituáció;
***
Páciens; Meghalt az édesanyám és azóta nem tudom összeszedni magam.
Doki; Keressen másik pszichológust.
Páciens; Okkk
***
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!