Hogy beszéljem meg vele? Érdemes egyáltalán küzdeni érte?

7 éve vagyunk jóban, de az igazi, mélyebb barátság pár évvel később kezdődött, nagyjából 11.osztályban. Most mindketten egyetemre járunk, másodévesek vagyunk. A középiskolás baráti társaságunk szétszéledt, leginkább külföldre, és mi még jobbam egymásra találtunk. Amikor beszélgetünk, teljesen feltöltődöm, a legtöbb dologról hasonlóan gondolkozunk, megosztjuk egymással a probkémákat, közős hobbik, együtt járunk utazni, stb.

A lényeg, őt az egyik legközelebbi barátomnak tekintettem.

Viszont... Úgy érzem, ez nem kölcsönös. Kb egy hónapja ignorál, több hétbe telt, mire válaszolt..."Stresszes volt a vizsgaidőszak" kifogással. Hozzáteszem, elég fontos dolog miatt kerestem őt, mert terveztünk (volna..) egy utazást, és már így is túl késő van ahhoz, hogy olcsón kihozzuk, szóval nagyon sürget az idő, illetve egy szerelmi dolog miatt is beszélni szerettem volna vele.

Gondoltam megbeszéljük a dolgot, mert olyan nincs, hogy valaki egy hónapon keresztül eltűnjön a tanulnivaló miatt. Így megírtam neki, hogy ez nekem nagyon rosszul esik. Amire 2 nappal később reagált... Na itt már nagyon betelt a pohár. Nem kért bocsánatot se, csak azt mondta, hogy igazam van, hajlamos eltűnni, és úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Szerintem nem veszi észre, hogy ez nekem tényleg mennyire bántó...

Javasolta, hogy ünnepejük meg a vizsgaidőszak végét. Mondtam neki, persze, benne vagyok, mire gondolt? Semmi válasz egy napig. Másnap írtam neki, hogy mikor? Azóta se válaszolt. Ez az egész bedobok egy ötletet, aztán eltűnök dolog rettentően idegesít.

Szerintetek hogy tudnám ezt megbeszélni vele? Személyesen akarom.

Voltatok ilyen helyzetben?

Vagy csak fogadjam el, hogy nem vagyok, és valószínűleg soha nem is leszek olyan fontos számára, mint ő nekem?