Normális, hogy ennyire ambivalens érzéseim vannak egy személlyel kapcsolatosan?

Szóval. Lány vagyok, van egy nagyon jó fiú "barátom". Azért tettem idézőjelbe, mert nem igazán tudom eldönteni, hogy most barátomnak tekintem-e, ugyanis: egyik nap azt érzem, hogy tényleg a legjobb barátom, mindenkinél jobban megért, bármiről tudunk beszélni, stb. Míg másnap a homlokegyenest ellenkezője, idegesít, legszívesebben vissza se írok neki, és minden amit mond irritál, azt se bánnám, ha nem beszélnénk többet. Ez a két állapot váltja periodikusan egymást, és nem igazán találok rá magyarázatot. Nem az ő viselkedésétől függ, mert ő minden nap ugyanolyan kedves meg rendes velem.

Igazából betudnám valami pszichológiai zavarnak a részemről, de csak vele vagyok ilyen, így szerintem nem velem van a gond.

Egyébként valaki próbálta már nekem bemagyarázni, hogy "elfojtott szexuális vágy" miatt lehet ez, de előre szeretném tisztázni, hogy nem, egyáltalán nem vonz úgy, nem tekintek rá férfiként úgymond, mi több, testileg szinte mindemt megtestesít ami NEM tetszik egy férfin.

Valakinek esetleg volt már ilyen? Vagy mégis mi lehet ennek a magyarázata?

24/L